Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
430. szám. 163 indítvány sikerre vezetett, az addig teljesített bírói cselekményeket ismételnie kell az illetékes bíróság helyett kiküldött bíróságnak. A 92. §-hoz. A Bp. 41. §-a a szabadalombitorlás kihágását nem sorolja fel azok között a bűncselekmények között, amelyek miatt a sértett mint főmagánvádló emelhet vádat. így ez a kihágás a Bp. életbelépése óta is köz vádra üldözendő, holott a védjegybitorlás vétsége és a tisztességtelen verseny körébe eső vétségek főmagánvád tárgyai. Ennek a megkülönböztetésnek nincs elvi alapja és a gyakorlati tapasztalat sem szól mellette. Ezért a §. kimondja, hogy a Bp. 41. §-ának a főmagánvádról szóló rendelkezései az 1895 : XXVII. t.-c. 49. §-a alá eső szabadalombitorlás kihágására is kiterjednek. A 93. §-hoz. A javaslat csak a törvényszéki eljárásban — ideértve természetesen a kir. törvényszék ítélete ellen használható perorvoslatok tekintetében folytatott eljárást is — teszi kötelezővé a magánvád — úgy a fő-, valamint a pótmagánvád — ügyvédi képviseletét. Ez az elv tehát a járásbírósági eljárásnak csak fellebbviteli szakában érvényesül, mert a kir. járásbíróság .hatáskörébe tartozó kisebb jelentőségű ügyekben nincs szükség elsőfokon a felek képviseletében szakképzett jogászok közreműködésére. A járásbíróság elé utalt bűncselekmények nagyrésze főmagánvádra üldözendő és amennyiben ezekben az ügyekben a kir. járásbíróság előtt is kötelező lenne az ügyvédi képviselet, a szegénységi jog alapján kirendelt ügyvédek működése nagy megterhelést jelentene az ügyvédi karra. Egyébként a javaslat a büntetőparancs kiterjedtebb alkalmazásától és az illetékkötelezettség behozatalától a járásbírósági főmagánvádas ügyek számának jelentékeny csökkenését várja. Célszerűségi szempontból, főleg az eljárás gyorsítása érdekében kivételt tesz a javaslat a különben kötelező ügyvédi képviselet alól is olyankor, ha a kir. ügyész a vádat a kir. törvényszék főtárgyalásán ejti el. Ilyenkor as ügyvédi képviselet megkövetelése esetleg a főtárgyalás félbeszakítását vagy elnapolását tenné szükségessé, ami az eljárás befejezését gátolná. Ezért célszerű, hogy a jelenlevő sértett személyesen vehesse át a pótmagánvádat és ezt ugyanazon a határnapon ügyvéd nélkül képviselhesse. A főmagánvádló kötelező ügyvédi képviseletének elvét nem lenne indokolt olyan esetekben is alkalmazni, amikor a főmagánvádlonak vagy közeli hozzátartozójának jogi ismeretei kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy nem kívánja a bíróság munkáját nyilván alaptalan panasszal igénybe venni. Ezért rendeli a §. harmadik bekezdése, hogy a magánvád tekintetében is alkalmazni kell a polgári perrendtartásnak azokat a szabályait, melyek a kötelező ügyvédi képviselet alól mentességet állapítanak meg. Ezek a kivételek azonban nem törik át a §-ban megvalósuló elvet, mert ennek a §-nak törvényhozási indoka a jogi szakértő közreműködésének biztosítása a magánvád előterjesztése körül, ez pedig az ügyvédi képviselet mellőzésének felsorolt eseteiben szintén nem hiányzik. Méltányossági szempontból azonban még tovább kell menni és lehetővé kell tenni azt is, hogy az, aki vagyoni viszonyainál fogva nem képes ügyvéd közreműködését igénybe venni, személyesen is képviselhesse a magánvádat. Ezért olyankor, ha a magánvádló a szegénységi jog kedvezményében részesül, a bíróság az ügyvédi képviselet kötelezettsége alól id mentést adhat vagy a magánvádló képviseletére ügyvédet rendelhet. Ez az utóbbi intézkedés különösen olyankor lesz indokolt, ha az ügy körülményeinél fqgva a magánvádló ügyvédi képviselete célszerűnek mutatkozik. Kötelezővé teszi a javaslat az ügyvédi képviseletet olyankor is, ha a sértett magánjogi igényét — ideértve a nemvagyoni kár címén követelt vagyoni elégtételt is — bűnvádi eljárás során érvényesíti, ha ugyanannak a polgári eljárásban 21«
