Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
430. szám. 155 A jelzálogjogi bejegyzéssel biztosított követeléseknek egy része — főleg a falvak telekkönyveiben — nem haladja meg tételenkint az ötven pengőt. Ezek jelzálogi biztosításának mellőzése tehát a telekkönyvi hatóságokat jelentékeny munka tehertől szabadítja meg, mert ennek következtében nemcsak a jelzálogjog bekebelezésével, hanem ennek törlésével, továbbá az engedményezés és az aljelzálogjog bekebelezésével és törlésével, továbbá a végrehajtással s az árveréssel járó munka is elmarad. Ötven pengőt meg nem haladó követelések telekkönyvi biztosítását egyébként azért is indokolt kizárni, hogy az ily kisebb követelések miatt az ingatlanok az ilyen kisebb követelést megelőző nagyobb jelzálogos követeléssel biró hitelezőnek kárára alkalmatlan időben árverésre ne kerüljenek. A kincstárt illető adók és illetékek erejéig jelzálogjog telekkönyvi bejegyzését a pénzügyi hatóságok már ma sem kérik, ha az adó- s illetékkövetelés 20 P-t meg nem halad s így a telekkönyvi hatóság tehermentesítésére ez úton vezető kezdő lépés a kincstár részéről máris megtörtént. E §. rendelkezései alól ki kellett venni a kir. közjegyzőket a hagyatéki eljárásért illető díjakat, mert ezek a díjak többnyire éppen az illető ingatlan tulajdoni viszonyainak telekkönyvi rendezésével kapcsolatban merülnek fel s így méltányos, hogy a közjegyző az ezért a közmegbízatáson alapuló eljárásáért járó díját telekkönyvileg biztosíthassa. A 82. §-hoz. A végrehajtási eljárás szabályainak a jelzálogjogról szóló 1927 : XXXV. t.-c. életbeléptetésével kapcsolatban szükséges kiegészítése és módosítása tárgyában kibocsátott 24.000/1929. I. M. számú rendelet 15. §-ának b) pontja, illetőleg 33. §-ának harmadik bekezdése értelmében a 600/1927. P. M. számú hivatalos összeállítás 83. és 84. §-ában meghatározott közadókat és a közadók módjára behajtandó egyéb közterheket az elárverezett ingatlan vételárából, illetőleg a zárlat alatt befolyó jövedelemből a telekkönyvbe bejegyzett jelzálogos követeléseket megelőző sorrendben előnyös tételként kell kielégíteni, amennyiben bizonyos meghatározott időn belfil vettettek ki és váltak esedékessé. Ezek a terhek tehát a törvényben meghatározott ideig telekkönyvi bejegyzés nélkül is terhelik az ingatlanokat és azok haszonvételét (hasznait, jövedelmeit). Ennélfogva ezeknek biztosítása érdekében bekebelezésükre törvényes elsőbbségük tartama alatt szükség nincsen, ez pedig elég hosszú idő arra, hogy a kincstár behajtásukról ez alatt másként gondoskodhassék. S ha ez nem sikerül is, feltéve, hogy a követelés az ötven pengőt meghaladja, ingatlanra vezetett végrehajtás útján lehet majd az adóst fizetésre szorítani. Amellett, hogy a szóban lévő köztartozások biztosítása érdekében a jelzálogjog bekebelezése nem feltétlenül szükséges, az ingatlanforgalomban zavarokat is okozott az, hogy az ily követeléseket telekkönyvileg nem azonnal, hanem keletkezésük után csak egy-két év múlva biztosították. Az érdekelt felek ugyanis pl. adás-vétel esetében, ha a telekkönyvben adó- és illetékkövetelés erejéig jelzálogjogot bekebelezve nem találnak, a telekkönyv közhitelessége (publica fides) alapján abban bízva veszik meg az ingatlant, hogy adó- és illetékkövetelés azt nem terheli, mert nincsen bekebelezve. A telekkönyv közhitelességébe vetett bizalmat ingatja meg, ha a vételár kifizetése után jut a vevő tudomására, hogy mégis van ilyen teher, amit a kincstár be is hajt a vevőtől, aki az átruházótól szükség esetén perrel igyekszik a helyette fizetett közkövetelés ellenértékét behajtani. Főleg olyan esetben, amikor az ingatlan egymásután rövid idő alatt több átruházásnak volt a tárgya, nem egyszer a perek egész sorozata keletkezett, ha az első vevőt terhelő ilyen kincstári követelést az utolsó vevő fizette ki. Ha mármost a javaslat törvénnyé válik, úgy figyelemmel az előző §-ra is a felek 20«
