Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

150 430. szám. és foganatosításával a legjobb esetben is felesleges, meg nem térülő költségeket okozna. Az adósra tehát nem jár veszéllyel az, ha a hitelezőtől a végrehajtási kérvény előterjesztésekor nem kívánjuk is meg a váltó bemutatását. Viszont a váltóhitelezőnek a végrehajtási kérvény beadása és a végrehajtást elrendelő végzésnek részére való kézbesítése közti időben is szüksége lehet a váltóra, pl. telekkönyvi bejegyzés kieszközlése végett. A bíróságnak és 'a hitelezőnek tehát érdekében áll a váltó csatolásának mellőzése, az adósra pedig ártalmatlan. Végül pedig a váltókövetelés behajtása céljából e törvényjavaslat törvénnyé válása után csak kivételesen lesz szükség végrehajtási kérvényre és elrendelő végzésre, míg az esetek legjöbbjében a 62. §. értelmében végrehajtható kiadmány kiállítását kell kérni, ez utóbbi kérelem előterjesztése pedig formátlanul írásbeli kérvény nélkül történik, a végrehajtási kérelem előterjesztésének ilyen módja mellett pedig a váltó becsatolása keresztül nem vihető. Ha pedig az esetek e túlnyomó részében elengedjük a váltó bemutatását, nem indokolt azt megkívánni azokban a kivételes esetekben sem, amikor a váltó alapján végrehajtási kérvényt kell beadni. A 60. §-hoz. A 60. §. a végrehajtást elrendelő végzésnek a végrehajtási kérelem tartalmára hivatkozással való megszövegezését szabályozza. Az ilyen szövegezéshez tulajdonképpen nem is kellene törvényi engedély, a szövegezés e módjának akadálya eddig is csak az volt, hogy a végrehajtási kérvény példányai közül egy sem maradt meg a bíróságnál, ezt az akadályt azonban e javaslat 59. §-a elhárítja. Mindazonáltal célszerűnek találtam kifejezett törvényi engedéllyel felhívni a bíróságok figyelmét arra, hogy ilyen szövegezésnek most már nincs akadálya. A 61. §-hoz. E §. rendelkezése az 59. §. rendelkezéseiből folyik. A 62. §-hoz. A 62. §. tág körben rendeli el azt, hogy a végrehajtást a fél ne végrehajtási kérvénnyel, hanem formaszerűtlenül kérje és a bíróság ne végzéssel, hanem végrehajtható kiadmány alakjában rendelje el. A végrehajtató kiadmány a végrehajtást elrendelő végzéstől lényegében nem különbözik, hanem csak szövegezési módjában, amennyiben a végrehajtási záradék a végrehajtható közokirat tartalmára való utalással jelöli meg a behajtandó követelést. Ez a szövegezési forma a bíróságok elintézési munkáját nem csökkenti, mert akár a végrehajtási kérvény tartalmára (60. §.), akár a végrehajtható közokirat tartalmára való utalással rendeli el a bíróság a végrehajtást, munkája egyformán csekély. Lényeges munkamegtakarítást jelent azonban az elrendelésnek ez a módja a segédhivatal munkájában. A végrehajtható kiadmányt ugyanis formaszerűtlenül kell kérni, a kérelem előterjesztése egyszerűen a végrehajtható kiadmányok bemutatásával történik, elmarad tehát a végrehajtási kérvény lajstromozása és elmaradnak az ezzel kapcsolatos kezelési tennivalók, amik egyegy kórvénynél nem sok időt kívánnak ugyan, de a sok ezer végrehajtási kérvénynél együttvéve már igen számottevő munkát jelentenek. A törvényjavaslat azonban csak azokban az esetekben tér rá a végrehajtás elrendelésének erre az útjára, amikor feltehető, hogy a végrehajtható közokirat szövege a végrehajtató birtokában megvan s így a végrehajtás kérése céljából nem kell azt külön megszereznie (erre volna szükség pl. a vele kihirdetés útján közölt kontradiktórius ítéleteknél) és amikor sem több határozat összevetésére nincs szükség a végrehajtási jog tartalmának megállapítása végett, sem pedig a végrehajtás elrendelésén túlmenő rendelkezést nem kell tennie a bíróságnak. Ezeket a szempontokat tekintve a törvényjavaslat csak mulasztási ítélet, bírói