Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. 151 egyesség és fizetési meghagyás eseteiben tér a végrehajtható kiadmány útjára, ezeknél is csak abban az esetben, ha ellenük semmiféle jogorvoslatot nem adtak be és ha a §. 1—6. pontjaiban felsorolt kivételek nem állanak fenn. Minthogy a végrehajtásnak a 62. §-ban szabályozott formátlan kérelmezésénél a végrehajtatónak nincs módja a felől nyilatkozni, hogy a végrehajtásnak közbenjárásra vagy hivatalból való foganatosítását kívánja-e, a foganatosítás a Vht. 20. §-a szerint mindig közbenjárásra történik, hacsak a végrehajtató utóbb be nem jelenti, hogy a végrehajtás foganatosításánál közbenjárni nem kíván. A 63. §-hoz. A 63. §. a végrehajtási záradék szövegét, a végrehajtható kiadmány kézbesítésének módját és a költségre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, továbbá kimondja, hogy a végrehajtásnak ingatlanra kívánt foganatosítása esetében a végrehaj tatónak külön kérvényt kell beadnia a telekkönyvi hatósághoz. Ez azért szükséges, mert a végrehajtást elrendelő bíróság még nem tudja, hogy a végrehajtható kiadmány alapján milyen vagyontárgyra kíván a végrehajtató végrehajtást vezetni, tehát a foganatosítás iránt a telekkönyvi hatósághoz nem intézhet megkeresést. A 64. §-hoz. Ez a §. a végrehajtható kiadmány intézményét az ügyvédi és közjegyzői kamarák végrehajtható közokiratainak eseteire is kiterjeszti. A 65. §-hoz. A mai szabályok szerint a kiküldöttnek bírói letétbe kell helyeznie azt az összeget, amit a végrehajtató a végrehajtás elkerülése végett az ő kezéhez kifizet akkor, amikor foglalás végett nála megjelenik. Ez az eljárás azonban a végrehajtató kielégítését késlelteti és a bíróság munkáját szükség nélkül szaporítja. Ezért a 65. §. arra kötelezi a kiküldöttet, hogy az ilyen módon átvett öszszeget postán küldje meg a végrehaj tat ónak. A 66. §-hoz. Ez a §. megszünteti azt a mai jogállapotot, hogy a kiküldött az iratokat minden foglalás után köteles a bíróságnak bemutatni tudomásulvétel és az eljárási költségek megállapítása végett. Ennek az új rendelkezésnek oka az, hogy a mai eljárás — anélkül, hogy a végrehajtató eljárása felett komoly felügyelet gyakorlására adna módot — a bíróságnak sok munkát okoz, gátolja az eljárás menetét és a felülfoglalásoknak is akadálya annak következtében, hogy az alapfoglalási jegyzőkönyv bizonyos időre a bírósághoz kerül. Ezért a törvényjavaslat a tudomásulvétel végett való bemutatást mellőzi, a költségek kiszámítását pedig magára a kiküldöttre bízza. Ez az utóbbi azért nem aggodalmas, mert minden bíróságnak van díjszabása végrehajtási ügyekre, amelyet a kiküldött is nehézség nélkül alkalmazhat és mert a §. szerint a bíróság akár a felek előterjesztésére, akár hivatalból is megváltoztathatja a költségek összegét, ha úgy találja, hogy a kiküldött számítása hibás. E §. rendelkezik arról is, hogy a kiküldött költségszámítást hogyan kell a felekkel közölni. Elrendeli továbbá a végrehajtási jegyzőkönyv másolatának közlését. Az utóbbi azért szükséges, hogy a végrehajtást szenvedő mindig tudhassa mely vagyontárgyait foglalták le. Végül elrendeli a §. a foglalási jegyzőkönyv másolatának a bírósághoz való beterjesztését, •— de nem tudomásulvétel vagy költségmegállapítás végett, hanem csak azért, hogy a bíróságnál azt el lehessen helyezni és meg lehessen őrizni s abból az érdekeltek — pl. az igénylők — másolatokat vehessenek és hogy ne származzék pótolhatatlan veszteség abból, ha az eredeti jegyzőkönyv netán, elkallódnék,