Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
116 430. szám. állanak vagy nyomban a bíróság elé terjeszthetők, a kir. ügyészség a terheltet ügyének tárgyalása végett — letartóztatása esetében azonban a jelen §. 1. bekezdésében meghatározott különbeni következmény alatt három napon belül — a bíróság elé állíthatja. Ilyenkor a tanuk, esetleg szakértők megidézéséről vagy elővezetéséről a kir. ügyészség gondoskodik. A tárgyaláson a vádirat felolvasása helyett a vádat a kir. ügyész élőszóval terjeszti elő, egyébként a tárgyalásra a Bp. XVIII. Fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha a kir. ügyészség a 108. §. szerinti eljárást indítványozza. Az 1921 : XXIX. t.-c. 8. §-a hatályát veszti. 108. §. A kir. ügyészség indítványára a 107. §. alá eső ügyekben a 107. §. rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni : A nyomozás során készített tájékoztatást vagy a terhelt avagy a tanuk kihallgatásáról esetleg készített jegyzőkönyvet nem szabad a bíróság elé terjeszteni s a tárgyalás a bíróság előtt azzal kezdődik, hogy a kir. ügyész élőszóval adja elő, hogy a terheltet mily bűncselekmény elkövetésével vádolja s mily bizonyítékok alapján. Ennek előadása után azonnal a kir. ügyész egyenkint kihallgatja — hozzájuk intézett kérdések alakjában — a vád ténybeli elemeinek bizonyítására szükséges tanukat és az esetleg szükséges szakértőt. Hozzájuk, amint a kir. ügyész végzett egy-egy tanú vagy szakértő kihallgatásával, nyomban utána a vádlott, illetve védője is intéztézhet kérdéseket. A vád bizonyítékainak felvétele után a vádlott s ha védője van, a védő hallgathatja ki ugyanígy a védelem tanúit és az esetleges ellenőrző szakértőt. Hozzájuk, ha a védelem végzett a kihallgatással, a kir. ügyész intézhet kérdéseket. Ezután a bíróság kérdést intéz a vádlotthoz a tekintetben, hogy kíván-e nyilatkozni ; ha azonban a vádlott nyilatkozni óhajt, hozzá a kir. ügyész — sa védő is — kérdéseket intézhet. A bíró megtilthatja a felesleges tanuk kihallgatását, egyes kérdések vagy további kérdések feltevését vagy a válaszadást s annyi kérdést intézhet a tanúhoz és szakértőhöz vagy az óhajára nyilatkozó vádlotthoz, amennyit az ügy felderítése végett szükségesnek talál. A bíró köteles továbbá felügyelni arra, hogy az ügyre éppen nem tartozó körülmények bizonyításával vagy fejtegetésével a tárgyalás menetét ne késleltessék (Bp. 296. §-ának 2. bekezdése). Ezután a kir. ügyész mérlegeli a bizonyítás eredményét s annak megfelelő határozatot kér, illetve indítványt terjeszt elő, amire a vádlott és védője nyilatkozhatik, a bíró pedig kihirdeti határozatát. Ha a bíró további bizonyítás felvételét rendeli el, azt is a fentebb előadottak megfelelő alkalmazásával kell felvenni. A bíróság a szükséghez képest gondoskodik a védelem tanúinak megidézéséről vagy elővezetéséről, avagy más bizonyítéka beszerzéséről s a vádlott részére a Bp. 56. §-ában felsorolt eseteken kívül is rendelhet védőt. 109. §. A kir. törvényszék egyesbírája időszakonkint előre meghatározott napokon a törvényszék területének erre alkalmas helyein (járásbírósági, járási, körjegyzőségi székhelyen vagy más városban vagy községben, tanyakörzet megfelelő helyén) törvénynapot tart, amelyen az illető körzetnek a kir. törvényszék mint egyesbíróság hatáskörébe utalt és a főtárgyalásra előkészített ügyeit — ideértve az előbbi §-ban említett ügyeket is — a lehetőség szerint mind eüntézi. Az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg az előbbi bekezdés alkalmazásának közelebbi feltételeit, így különösen azt, hogy mely helyeken és mely időponttól kezdve lehet alkalmazni.