Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. 117 Törvényszéki ügynek járásbíróság elé terjesztése. 110. §. Ha a kir. ügyészség arról van meggyőződve, hogy a kir. törvényszék mint egyesbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmény miatt egy évnél hosz­szabb tartamú szabadságvesztésbünte­tés előreláthatólag nem lesz kiszabható s az elkövetés helye a kir. törvényszék székhelyén levő kir. járásbíróság terü­letén kívül esik, a kir. ügyészség az el­követés helye szerint illetékes kir. já­rásbíróságnál indítványozhatja a tár­gyalás kitűzését és megtartását ; ily ügyben az elsőfokú ítélet meghozata­láig a járásbírósági eljárás szabályait kell alkalmazni. A perorvoslatra nézve azok a szabályok irányadók, amelyek a kir. törvényszék mint egyesbíróság ítéletére vonatkoznak. A vádirat elleni kifogás mellőzése. 111. §. A kir. tö vény szék mint egyes­bíróság hatáskörébe nem utalt bűn­ügyekben a vádirat ellen kifogásnak csak abban az esetben van helye, ha a vád tárgya hamis tanuzás, hamis eskü (Btk. XII. Fejezet), hamis vád (Btk. XIII. Fejezet), szemérem elleni bűncselekmény (Btk. XIV. Fejezet N , gyermekölés (Btk. 284. §.), magzat­elhajtás (Btk. 285. és 286. §.), zsarolás (Btk. 350—353. §.\ hűtlen kezelés (Btk 361—363. §.), csalás (Btk. XXXI. Fejezet), okirathamisítás (Btk. XXXII. Fejezet), hivatali vagy ügyvédi bűntett vagy vétség (Btk. XLII. Fejezet). A Bp. 256. §-ának utolsó bekezdése hatályát veszti. Az első bekezdésben fel nem sorolt bűncselekmény esetében a vádló a vád­iratot a tanács elnökénél nyújtja be, tekintet nélkül arra, hogy vizsgálat volt-e vagy nem. Ily ügyben a vádirat elintézése a következő szabályok sze­rint történik : A vádiratot a főtárgyalás napjának kitűzésével egyidejűleg kell a terhelttel közölni. Jogában van a terheltnek a vádirat minden pontja ellen írásban — a Bp. 257. §-ának 2. bekezdésében meg­határozott keretben — észrevételeket tenni és a főtárgyalás megtartására hivatott bíróság elé terjeszteni. A bíróság akár az észrevételek alap­ján, akár anélkül is hivatalból — utóbbi esetben főtárgyalás kitűzésé­nek és a vádirat közlésének mellőzé­sével, — amennyiben szükségesnek látja, a felek meghallgatása után a Bp. 264. §-ának 1—6. pontjai esetében a vádiratot a Bp. 264. §-ának rendel­kezései értelmében elutasítja és az el­járást végzéssel megszünteti ; a Bp. 262., 263. és 265. §-aiban felsorolt esetekben pedig az ott említett hatá­rozatokat hozza. Ha a vádiratot benyújtották, a fogvalevő terheltnek további fogva­tartása vagy szabadlábrahelyezése fe­lől, úgyszintén a szabadlábon volt ter­heltnek előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba helyezése felől a fő­tárgyalás megtartására hivatott bíró­ság határoz. A Bp. 267. §-ának 2. be­kezdésében foglalt rendelkezés az így elrendelt vagy fenntartott előzetes le­tartóztatás vagy vizsgálati fogság tar­tamára is irányadó. Ha a vádiratot magánvádló nyúj­totta be? a bíróság akkor is, ha a terhelt nem terjesztett elő észrevéte­leket, hivatalból köteles megvizsgálni, hogy az ügyben nem kell-e a jelen §. 6. bekezdése értelmében határo­zatot hozni. Rágalmazás vagy becsületsértés vádja esetében a terhelt a vádirat ellen irányuló észrevételekben nevez­heti meg legkésőbben azt a személyt, akinek sajtójogi felelősségrevonása az ő felelősségét kizárja. A Bp. 572. §-ának 1. bekezdése hatályát veszti. A főtárgyalási jegyzőkönyv és az ítélet egyszerűsítése. 112. §. Az ítéletben mellőzni kell oly körülményeknek leírását, amelyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom