Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

108 430. szám. bocsátása előtt történik. A szakértőnek azt az árat kell meghatároznia, amelyet az árverés idejében és helyén az árverésre kerülő ingóságért tényleges állapotában szabad kézből való eladással el lehetne érni. A szakértő által megállapított ár a kikiáltási ár. Ennek egy harmadrészén alul a tárgyat a végrehajtást szenvedő hozzájárulása nélkül az első árverésen eladni nem lehet. A szakértői becslés előlegezett költségeit az előlegező részére tőkekövetelésével egy rangsorban kell a vételárból sorozni. Nem kell az előlegezett költséget megtéríteni, ha az árverés sikertelen marad. A jelen §. szerinti eljárásnak halasztó hatálya nincs. Ha a kinevezett szakértő a becslést nem teljesíti, az árverést meg kell ugyan tartani, de a szakértő — ha mulasztása jogellenes — az ezzel okozott kárért felelős. A mezőgazdaság vagy kisipar körébe tartozó ingóságok értékét bármely érdekelt azok árverésre bocsátásáig a kiküldöttnél helyhatósági bizonyítvánnyal igazolhatja. A helyhatóság azon az alapon köteles az árat megállapítani, hogy az ingóságért szabadkézből való eladás esetében tényleges állapotában mekkora vételárat lehetne elérni. Ily kérelem esetében a kiküldött a helyhatósági bizonyítványban feltüntetett áron kiáltja ki az ingóságot és a kikiáltási ár egyharmadán alul a végrehajtást szenvedő hozzájárulása nélkül az első árverésen nem adhatja el. Az árverés sikertelensége esetében az új árverési határnapot nyomban ki kell tűzni. A helyhatósági bizonyítvány megszerzésével és kiállításával járó költséget a kérelmező részére tőkekövetelésével egy rangsorban kell az árverési vételárból sorozni ; egyáltalában nem kell azonban sorozni, ha az első árverés sikertelen volt. 75. §. Az 1881 : LX. t.-c. 110. §. 3. bekezdése a következő rendelkezésekkel bővül : Közkönyvtárhoz vagy más közgyűjteményhez tartozó s a könyvtár (gyűjtemény) tulajdonát feltüntető bélyegzővel vagy más jellel ellátott könyvekre, képekre, metszetekre, fényképekre, folyóiratokra, okmányokra az árverési vevő jóhiszeműsége esetében sem szerez tulajdont. 76. §. Az 1881 :LX. t.-c. 113. §-ának 1. és 2. bekezdései helyébe a következő két bekezdésben foglalt rendelkezések lépnek : Ha elsőbbségi bejelentést (1881 : LX. t.-c. 111. §.) senki sem tett és a végrehajtási iratokból kitűnő más foglaltató sincs, az árverést addig kell folytatni, amíg a végrehajtató követelése és járulékai fedezve nincsenek, vagy amíg minden lefoglalt tárgyat él nem árvereztek. Ezekben az esetekben a kiküldött a végrehajtató követelését járulékaival együtt nyugtatványra nyomban kifizeti vagy törleszti, ha pedig a végrehajtató nincs jelen, az őt megillető összeget postán küldi el címére. Ha a követelésről okirat van és azt a jelenlevő hitelező a kiküldöttnek átadj a, az okiratot a végrehajtást szenvedőnek ki kell adni, ha pedig az okiratból kitűnő követelés csak részben szűnt meg, a részfizetés összegét rá kell vezetni. Ha azonban a végrehajtató az okiratot nem adja is át, ez a végrehajtató kielégítését rendszerint nem gátolja. Nem áll az előbbi mondat rendelkezése, ha a követelésről váltó vagy egyéb olyan értékpapír van kiállítva, amely nélkül a követelést a fennálló jogszabályok vagy társulati alapszabályok szerint érvényesíteni nem lehet : ha ugyanis az ilyen értékpapírt a végrehajtató bevonás vagy a törlesztés rávezetése végett a kiküldöttnek nyomban át nem adj a, a behajtott összeget bírói letétbe kell helyezni, kivéve, ha a végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelésének a kifizetésébe vagy törlesztésébe az értékpapír átadása nélkül is beleegyezik. A jelen §. előző bekezdésének szabályait megfelelően alkalmazni kell