Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. 107 menynek a bíróságnál való kifüggesztését követő naptól számít. 72. §. Az 1881 : LX. t.-c. 105. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek : Az ingóságokra a végrehajtató közbenjárására kitűzött árverést foganatosítani csak akkor lehet, ha a végrehajtató, az árverési hirdetményben megnevezett valamelyik csatlakozó, vagy a végrehajtást szenvedő az árverési hirdetmény kifüggesztése után, de legkésőbben az árverést megelőző utolsóelőtti köznapon bejelenti a kiküldöttnek, hogy az árverés megtartását kívánja. Ebben az esetben az árverést a kívánságot előterjesztő fél távollétében is meg kell tartani. Ezekre a rendelkezésekre a feleket az árverési hirdetményben figyelmeztetni kell. Nem állanak az előbbi bekezdés rendelkezései, ha az árverést az 1881 : LX. t.-c. 104. §-a alapján a nagy értékcsökkenésnek vagy az értékkel arányban nem álló költségeknek elkerülése végett rendelték el. Hivatalból foganatosítandó végrehajtás esetében az árverési hirdetményben az érdekelteket figyelmeztetni kell arra, hogy az árverést közbenjárásuk nélkül is meg fogják tartani, ha minden végrehajtató és a végrehajtást szenvedő ellenkező kívánságot nem nyilvánít. Az 1. és 3. bekezdés szerinti figyelmeztetéseket az árverési hirdetménynek hírlapi közzétételére szánt példányából ki kell hagyni. E rendelkezés megszegése miatt senki sem élhet előterjesztéssel. Az árverés előtt a kiküldött a letéteményezett tárgyakat a bíróság főnökének vagy helyettesének utalványára magához veszi s az árverésre kitűzött napon és órában a helyszínen megjelenik, a kielégítési összeget és járulékait felszámítja és ha azt a végrehajtást szenvedő vagy más ki nem fizeti, az árverést azonnal megkezdi. 73. §. Az 1881 : LX. t.-c. 106. §-a a következő rendelkezésekkel bővül : Ha a kiküldött ugyanazon fajbeli csekélyebb értékű ingóságokat egy tétel alá foglalt (1881 : LX. t.-c. 50. §. 3. bek.), a tétel alá foglalt ingóságoknak a vevő javára leütéséig bármely érdekelt kérheti a kiküldöttől, hogy az egybefoglalt ingókat egyenkint árverezze el. A leütésig azt is kérheti bármely érdekelt, hogy a lefoglalt terményt vagy mennyiség szerint meghatározott más ingóságot kisebb tételekben bocsássák árverésre. A kiküldött köteles az érdekelteket erre a jogukra az árverés megkezdése előtt figyelmeztetni. A jelen bekezdés alá eső kérelemnek teljesítését megtagadni csak akkor lehet, ha a kérelem teljesítése az árverés menetét szertelenül elhúzná. Nem lehet a jelen bekezdés alapján kérni azt, hogy a bíróság intézkedése folytán együtt árverés alá bocsátandó több foglalási tételt (1881 : LX. t.-c. 106. §. 3. bek.) elkülönítve bocsássanak árverés alá. Az egész foglalási tételre tett legmagasabb ajánlathoz addig van kötve az árverelő, míg az első részlettételre az első figyelembevehető (74. §.) ajánlatot meg nem tették. 74. §. Az 1881 : LX. t.-c. 107. §-a a következő rendelkezésekkel bővül : Legkésőbben az árverés határnapját megelőző tizedik napon a költségek előlegezése mellett bármely érdekelt kérheti, hogy az ingóságok árverésére kitűzött határnapra a bíróság szakértőt — különféle szakértelmet kívánó ingóságok elárverezése esetében több szakértőt — rendeljen ki avégből, hogy az árverésre kerülő ingóságok értékét megállapítsa. Ha az árverésre kerülő ingóságok természete szerint az árverés alkalmával a vizsgálatot nem lehetne megfelelően elvégezni : a bíróság a szakértőt arra utasíthatja, hogy az ingóságokat már az árverés előtt vizsgálja meg. A szakértői becslés a tárgy árverésre 14» 0