Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.

Irományszámok - 1927-392

392 szám 45 gok, követelések) kezelésére, nyilvántartására és ellenőrzésére az alábbi szakaszokban foglalt rendelkezések irányadók. (2) Ugyanezek a rendelkezések — amennyiben ez a törvény, vagy más jogszabály máskép nem intézkedik — a székesfőváros vagyonának különös rendeltetéssel bíró részeire (alapok, alapítványok, üzemek, intézetek, közintézmények és közművek vagyonára) is vonatkoznak. (s) A székesfőváros kezelése és felügyelete alatt álló, de a székesfőváros tulajdonához nem tartozó, és külö ös rendeltetéssel bíró vagyon kezelésére és felügyeletére nézve — az alapítóoklevelek, illetőleg szervezeti szabályok rendelkezései mellett — ugyancsak a jelen törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 69. §. Vagyonleltár. (1) A székesfőváros mindennemű vagyonát, beleértve az alapok, intézetek, közintézmények, közművek és üzemek vagyonát, valamint a székesfőváros kezelése vagy felügyelete alatt álló alapítványok vagyonát is, amennyiben a külön jogi személyt képező vagyonrészre nézve jogszabály máskép nem intézkedik, legalább minden öt évben az év lezártával újra kell leltározni és felbecsülni. A cselekvő és szenvedő állapot egybevetése után mutatkozó tiszta cselekvő vagy szenvedő vagyont a leltárban fel kell tüntetni (Vagyonmérleg). (2) A vagyonleltárt — a számszéki igazgató ellenőrzése mellett — a vagyonkezelők által készített részletleltárak alapján a számvevőség állítja össze. A vagyon állapotában időközben beálló változásokat nyilván kell tartani, és azokat a leltárban keresztül kell vezetni. (3) A leltár főbb adatait csoporton kint feltüntető kimutatásokat és a leltár, főösszesítését a székesfőváros zárószámadásához kell csatolni. Azoknak az éveknek zárószámadásaihoz, amelyek lezártával új leltár nem készül, az előző bekezdés értelmében kiigazított főösszesítést kell mellékelni. (*) A leltár készítésének módját, általában a leltározásnál, valamint az időközi leltári változások nyilvántartásánál és a leltár kiigazításánál követendő eljárást a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg. 70. §. Vagyon bérbeadása. Házi kezelés. (1) Az ingatlanokat rendszerint haszonbérbe, illetőleg bérbe kell adni, kivéve, ha a székesfőváros szükségleteinek ellátása, az ingatlanok különös rendeltetése, vagy a jövedelmezőség szempontjából a házi kezelés előnyösebbnek mutatkozik. (2) A haszonbérbe- vagy bérbeadás rendszerint nyüvános árverés útján történik. A nyüvános árverés sikertelensége esetében, vagy ha nyüvános árverés mellőzése a székesfővárosra nézve indokoltnak látszik, a haszonbérbe- vagy bérbeadás zártkörű versenytárgyalás útján, vagy szabadkézből is történhetik. (3) Az egyes esetekben a hasznosítás módját, haszonbérbe-, illetőleg bérbeadása esetében ennek módját és feltételeit a törvényhatósági tanács állapítja meg. 71. §. Pénzkészletek gyümölcsöztetése. (1) A székesfőváros nem tarthat pénztáraiban nagyobb pénzkészletet, mint amennyi kiadásainak zavartalan ellátására előreláthatólag szükséges. Az ezt meghaladó pénzkészletet gyümölcsöztetni kell. (2) Pénzkészletet csakis a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézeteknél lehet elhelyezni. Azt, hogy az egyes kúriákba tartozó pénzintézeteknél korlátlanul, vagy alap- és tartaléktőkéikhez viszonyítottan müy összeg erejéig lehet pénzkészletet elhelyezni, a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendeletben szabályozza. A székesfővárosi községi