Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.
Irományszámok - 1927-416
516 416. szám. mészetét nem mellőzzük. Ha ebből a nézőpontból az előirányzott folyó bevételekkel csupán a folyó kiadásokat állítjuk szembe, akkor a már említett 3 millió felesleghez hozzá kell adnunk a beruházási kiadásokra előirányzott 47*4 milliót is és akkor arra az eredményre jutunk, hogy államháztartásunk 1930/31. évi költségvetési mérlege 50*4 millió bevételi többletet eredményez. Általánosságban tehát megnyugtató az az irányzat, amely az 1930/31. évi költségvetésben megnyilvánul. Ami a részleteket illeti, azt látjuk, hogy az állami közigazgatásnál a személyi kiadások az 1929/30. évi 299*3 millióról 4*1 millióval 303*4 millióra emelkednek, bár az alkalmazottak létszáma végeredményben 457 fővel csökkent. Ez a többlet az alkalmazottak szolgálati idejének növekedésével kapcsolatos fokozatos és automatikus előlépések többletein, továbbá egyes városoknak és községeknek magasabb lakáspénzosztályba sorozásán kívül főképpen annak következtében áll elő, hogy a honvédség, folyamőrség, csendőrség és vámőrség tisztjeinek és altisztjeinek, úgyszintén az állami rendőrség felügyelői karának és őrszemélyzetének, valamint szerzett jogon egyes más intézmények alkalmazottainak oly járandóságai, amelyek eddig a dologi kiadások között szerepeltek, nyugdíjba beszámítható pótdíjjá átalakítva és némileg felemelve, ebben a költségvetésben a személyi járandóságok között vannak előirányozva. A személyi járandóságok többlete tehát legnagyobbrészt csak belső eltolódásnak az eredménye és mint ilyen, az államháztartás egészének mérlegét hátrányosan nem befolyásolja. Ha ezt az eltolódást figyelmen kívül hagyjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a létszámcsökkentés hatása a kiadásoknál kellő mértékben érvényesül. A kiadások említett eltolódására vezethető vissza az is, hogy míg az 1929/30. évi költségvetésben a személyi járandóságok 32*5%-át tették az összes kiadásoknak, addig az 1930/31. évi költségvetésben ez az arányszám 33'9%-ra emelkedett. Emelkedett a nyűge átások szükséglete is, amely az 1929/30. évi 121*7 millióval szemben ezúttal 125.6 millió pengővel van előirányozva. A mutatkozó 3*9 millió többlet oka az, hogy a nyugellátásban részesülők száma 710 fővel emelkedett, egyes városok és községek magasabb lakáspénzosztályokba soroztattak és a régi nyugdíjasokat, akik még alacsonyabb illetmények alapján kapnak nyugdíjat, fokozatosan olyanok váltják fel, akiknek nyugdíjai már a mai magasabb illetmények alapján állapíttatnak meg. Nem haladhatunk el szó nélkül az államháztartást terhelő nyugellátási díjak összegének nagysága mellett. Azt látjuk ugyanis, hogy míg a rendszeres állandó illetmények összege az állami közigazgatásnál 255*3 millió, addig a nyugellátási díjak összege 125*6 millió. Ha tehát figyelembe vesszük, hogy a rendszeres állandó illetményeknek nem mindegyikét számítják be a nyugdíjazásnál, megállapíthatjuk, hogy a nyugdíjteher több mint 50%-a a nyugdíjazásnál számításba vehető illetményeknek, dacára annak, hogy a nyugdíjasok igen jelentékeny része a jelenlegi költségvetésben foglaltaknál alacsonyabb, régebbi illetmények alapján részesül nyugdíjban. Ennek az aránylag nagy nyugdíj tehernek oka az, hogy a létszámcsökkentések, amelyeket a régi Magyarország számára szervezett adminisztráció leépítésével kapcsolatban kellett eszközölni, az ellátásban részesülők számát és a nyugdíj terhet nagy mértékben megduzzasztották és nyugellátásban kellett részesíteni a levált területekről idemenekült volt közszolgálati alkalmazottakat és azok igényjogosult családtagjait is. Az önkormányzatok alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságaihoz adott hozzájárulások összege is emelkedik 0*4 millió pengővel, amennyiben az 1929/30. évi 55*2 millióval szemben ezúttal 55*6 millió van előirányozva. Ezek a
