Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-354
122 354. szám. A 4.§-hoz. A javaslat a közhasználatú gépjáróművállalatókat az ipartörvény hatálya alól általában kiveszi. A géperejű bérkocsivállalatot ellenben, egyes különleges rendelkezéseknek a javaslatba történt beiktatása mellett az iparűzésre vonatkozó rendelkezések hatálya alatt meghagyja. Említett vállalatoknak ugyanis túlnyomóan csak helyi jelentősegük van és így a javaslat közlekedéspolitikai tekintetek által irányított rendelkezéseinek ezekre a vállalatokra kiterjesztése nem lenne indokolt. Minthogy azonban a bérkocsiügy egységes szabályozása szempontjából és ezenfelül közrendészeti okokból bizonyos kérdések már régóta rendezésre várnak, az alkalmat egyúttal az 1922 : XII. törvénycikk vonatkozó rendelkezéseinek módosítására is felhasználtam. Az 5. §-hoz. Akár természetes, akár jogi 'személy, pl. közhatóság kíván közhasználatú gépjárómű vállalatot létesíteni, ahhoz engedélyre van szüksége. Olyan rendszeres helyközi járat létesítése és fenntartása, amely több községet, vagy a községet tanyáival, vagy ugyanazon községhez tartozó tanyákat egymás között köt össze, az állam fenntartott joga. Az ilyen járatok annyira fontosak, hogy a közérdeknek megfelelő megszervezésük, az összekapcsolódásuk folytán országossá váló hálózatuk helyes kiépítése, végül a közérdeknek megfelelő üzemvitelük csak az állam jogának fenntartása révén biztosítható. Mindaddig azonban, míg a kormány szükségesnek nem látja és a hozzávaló anyagi fedezettel nem rendelkezik, e joga gyakorlását időlegesen más vállalkozónak engedheti át. A javaslat a közhasználatú gépjárómű vállalatok engedélyezését általában a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe utalja, — aki a szükséghez képest, vagyis amidőn más tárca ügykörébe tartozó fontos érdek van érintve, az érdekelt miniszterrel egyetértően tartozik eljárni. Amíg azonban az 1922 : XII. törvénycikk csupán a törvényhatósági jogú városoknak adta meg a jogot, hogy oly vállalatnak, amelynek üzeme kizárólag a város területére szorítkozik, engedélyt adjanak^ addig a javaslat a decentralizásált tovább terjeszti ki, amennyiben az engedélyezési jogot a most említett esetben, sőt a megyei városokra nézve is a polgármesternek, valamint kis- és nagyközségekre nézve a járási foszolgabíráknak is megadja. Kivétel mindazonáltal a város, vagy község belterületére korlátozott vállalat olyan járatának engedélyezése, amely az országhatárt érintve, a szomszéd országban más közforgalmú közlekedési berendezéshez csatlakozik. Ily esetben az engedélyezés a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik, aki az érdekelt társminiszterekkel egyetértően határoz. Az 1922 : XII. törvénycikk a ,,város területe" megjelölést használja, amely helyett e javaslat a „város, vagy község belterületé"-ről beszél. Némely város, vagy község közigazgatási területe oly terjedelmű, hogy ezt véve alapul a város, vagy község olyan járatokra is adhatna engedélyt, amelyek voltaképpen már helyközi járatok. A javaslat célzatának azonban a csupán belterületre vonatkozó engedélyezés felel meg, ami alatt a város, vagy község lakott részét kell érteni, vagyis azt a részt, ahol az utak mindkét, vagy legalább, egyik oldalán a lakóházak legfeljebb a szokásos, illetőleg megengedett kertterülettel elválasztott zárt sort alkotnak. A javaslat azonban a szállítmányozók és a temetkezési vállalatok helyi fuvarozására a 3. §-ban tett kivételnél tudatosan a „város, vagy község területén túl" kifejezést használja, mert a kültelkekre való fuvarozás szükségére, illetőleg arra is tekintettel kívánt lenni, hogy a temető legtöbbször a belterületen kívül esik. A 6. §-hoz. Az engedélyezésnél két szempont irányadó : 1. hogy a vállalat létesítését közgazdasági, vagy közforgalmi szükség indokolja és hogy az közérdeket ne sértsen, továbbá,
