Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
78 351. szám. határt szab ebben a tekintetben a társasági szerződés elé : a) a felügyelőbizottság nem ragadhatja teljesen magához az ügyvitelt, tehát nem zárhatja ki abból az ügyvezetőket és b) a felügyelőbizottságra ruházott teendők nem csorbíthatják a taggyűlés törvényes hatáskörét. Egyszóval a felügyelőbizottság nem szívhatja iel magába az ügyvezetők és a taggyűlés hatáskörét. Ezen az általános korlátozáson belül azonban a társasági szerződésnek igen tág tere nyílik arra, hogy — figyelembe véve a vállalat különleges viszonyait — a felügyelő bizottság törvényben megszabott feladatait lényegesen tágítsa és számára az ügyvezetés terén is lényeges teendőket biztosítson; tehát az ellenőrzés teendői mellé az igazgatás teendőit léptesse. Hogy e tekintetben milyen irányokban mozoghat a társasági szerződés, arra nézve a 71. § 2. és 3 bekezdései adnak útmutatást. 4. A Tj. a felügyelőbizottság működésének megfelelő biztosítása tekintetében igen sokat remél a magánjogi felelősség szigorúságától is. A felelősség kérdése szorosan összefügg a felügyelőbizottság kötelességeinek megállapításával. A Kt. 196. § a helyesen szabályozza a felügyelők magánjogi felelősségét, amidőn azt a kötelességmulasztás következményeként állapítja meg. Ez a rendelkezés azonban azért nem lehetett komoly biztosítéka a felügyelők működésének, mert a Kt. 195. §-a egyrészről teljesíthetetlen feladatot ró a felügyelőbizottságra, mint testületre (az ügyvezetés minden ágának állandó testületi ellenőrzése), másrészről e kötelességeket csak a legnagyobb általánosságban állapítja meg. A 72. §, amidőn a felelősség mélyrehatóbb szabályozását adja, elsősorban a 69. és 70. §§. rendelkezéseire támaszkodik, amelyek konkrétebb és — ami a fő — teljesíthető kötelezettségeket rónak a felügyelőbizottságra és annak egyes tagjaira. A 72. §. első bekezdése a felügyelőket a rendes kereskedő gondosságának kifejtésére kötelezi. Ez a gondossági fok nem abszolút valami, hanem azokra a teendőkre van figyelemmel, amelyeknek elvégzésére a felügyelők vállalkoznak. Ennek a gondossági foknak felállítása a felügyelőktől bizonyos fokú szakértelmet követel meg olyan értelemben, hogy egy konkrét kft.-nál csak az vállalkozzék a felügyelői tiszt betöltésére, akiben valóban megvannak azok a képességek, amelyekre a vállalt hivatás betöltése végett feltétlenül szükség van. Ennek a gondosságnak elmulasztása legáltalánosabb alapja a fel agy élők felelősségre vonásának. . A 72. §. a legsúlyosabb kötelességmulasztásokat külön is felemlíti. Ennek a felsorolásnak az is a célja, hogy határozott megállapítást nyerjenek azok a mulasztások, amelyeknek alapján nemcsak a társaság, hanem a hitelezők is felléphetnek a vétkes felügyelők ellen. Az 1. pont a felügyelőbizottságnak arra a fontos szerepére van figyelemmel, amelyet ez a közeg a taggyűlésen a részvényeseket tájékoztatás révén tölt be. A felügyelőkbe helyezett bizalomnak legsúlyosabb megszegése az, hogy a felügyelő bizottság az ügyvezetők káros cselekményeinek a taggyűléstől jóváhagyását azzal teszi lehetővé, hogy akár aktive, akár passzive közreműködik a szabálytalanság keresztülvitelénél. A 2. pontban felsorolt szabálytalanságok rendkívüli fontosságát a 69. §. indokolása fejti ki A felügyelőbizottságtól méltán el lehet várni, hogy megakadályozza az ügyvezetőknek azokat a törvényellenes cselekedeteit, amelyek a kft. hitelképességét csökkentik vagy éppen tönkreteszik. A 3. pont az alapos vizsgálatnak legerősebb biztosítéka. Ez a rendelkezés tájékoztat arról, hogy milyen esetekben köteles a felügyelőbizottság szakértőt alkalmazni. Ha a felügyelők, vagy közülük egy vagy több egyben szakértők is, természetszerűen nem kötelesek a társaságot költséggel terhelő szakértői
