Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

46 351. szám. órákban minden tag betekinthet és amelyről a saját költségére minden egyes tag másolatot követelhet. Habár a szavazójog szabályozását a Tj. a társasági szerződésre bízza, a társasági szerződésnek ezt a szabadságát olyan érte emben korlátozza, hogy minden tagnak legalább egy szavazattal felruházását kívánja meg. (50. §.) 4. Szabályozza a Tj. a tagnak individuális jogait is ; tehát azt a lehetőséget, hogy az egyes tag vagy a kisebbség a társaság szerveiként járjon el olyan esetekben, amidőn a normális szervek a törvénnyel vagy a társasági szerződéssel ellentétes magatartást tanúsítanak. Mindenekelőtt részletesen szabályozza a tagokat a törvénybe vagy a tagsági szerződésbe ütköző taggyűlés-határozat esetében megillető megtámadó jogot, kiküszöbölve a Kt. 174. §-ának azt a legfontosabb hibáját, hogy módot ad az egyes tagok zsarolására. E mellett védi a társaságot, a hitelezőket, az egyes tagot és a kisebbséget a többség brutális majorizálásával szemben, amidőn a károsultaknak megadja a kártérítési követelést a többség tagjaival szemben, ha azok olyan határozatot hoznak, amelyről tudják, hogy a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti (41. §.). A kisebbségi jogokat a Tj. szemben a Kt.-nyel, jelentősen kiterjeszti, amidőn a törzstőke egytized részét képviselő tagokat a) nemcsak a taggyűlés összehívására és b) a szakértői vizsgálat kérelmezésére jogosítja fel, hanem ugyanennek a kisebbségnek elismeri azt a jogát is, hogy c) a társaság nevében kártérítési pert indítson az alapításért felelős tagok, a 41. §. esetében a többség tagjai, az ügyvezetők vagy a felügyelőbizottság ellen, amennyiben a taggyűlés többségi határozattal elvetette ezt az indítványt és d) fontos okból kérhesse a társaságnak bírói feloszlatását vagy e) a felszámolóknak a bíróság részérő* való kirendelését. B) Az elsősorban a vállalat érdekét és ügyvezetésének állandóságát biztosító rendelkezések közül jelentősebbek a következők : 1. A Tj. lehetővé teszi, hogy a társasági szerződés vagy maga állapítsa meg vagy a taggyűlés állapítsa meg a tagok pótbefizetési kötelezettségét, amely igen hathatós védelem az előre meghatározott törzstőke kapitalisztikus merevségével szemben. A pótbefizetési kötelezettség megállapításának lehetővé tétele nem vezethet arra, hogy a tagok felelőssége korlátlan felelősséggé szélesedjék. Mert a Tj. értelmében a társasági szerződésben meg kell állapítani a törzsbetét összegéhez viszonyítva azt a legmagasabb Összeget, amelyet pótbefizetés címén a tagoktól követelni lehet (nálunk tehát — szemben a német joggal — csupán a korlátolt pótbefizetési kötelezettséget lehet a társasági szerződésnek létesíteni). De a pótbefizetést nem is lehet a tag felelőssége kiterjesztésének minősíteni, miként à szavatossági összeget ; mert a) a pótbefizetés elrendelése a taggyűlés kizárólagos joga ,a hitelezők ilyen címen a tagoktól csőd esetében sem követelhetnek semmit sem ; b) a befizetett pótbefizetést nem kell konzerválni ; ha azt a veszteség felemésztette, a tagoknak lehet nyereséget kifizetni az elköltött pótbefizetés pótolása nélkül is ; c) a taggyűlés abban az esetben, ha nincsen szükség a veszteségek fedezésére, a pótbefizetések visszafizetését bármikor elrendelheti és végre d) a társaság felszámolása esetében a felosztás alá eső vagyonból mindenekelőtt ezt a pótbefizetést kell a tagoknak visszaszolgáltatni. 2. Nagy mértékben fokozza a kft. ellenállóképességét az a körülmény, hogy a Tj. teljes szabadságot biztosít a társasági szerződésnek abban a tekintetben, hogy a tagokat a törzsbetét és pótbefizetések beszolgáltatásán kívül a legkülönbözőbb mellékszolgáltatásokra is kötelezze. Amíg a rt.-nak — a tagok folytonos változása miatt — alaptermészetével áll ellentétben, hogy a részvényesek a betét szolgáltatásán felül egyéb szolgáltatásokra is köteleztessenek, — addig a kft.-nál a tagok állandósága és az üzletrész átruházásának korlátozása mellett erre a kor-