Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
38. 351, szám. életben sok nehézséget támasztana. Ha a törvény tagmaximumot állapítana meg, alig lehetne kitérni az elől, hogy indokolt esetben valamely hatóság a szabály alól kivételt állapíthasson meg. Másrészről a Tj. nem lát abban veszedelmet, ha a törvény erről a kérdésről hallgat. Hiszen a kereskedelmi törvény a közkereseti és betéti társaságnál sem állít fel tagmaximumot és mégsem tapasztaltuk az életben azt a jelenséget, hogy a nagyvállalkozás ezekkel a társasági formákkal visszaélt volna. A tagmaximum felvetése önként állítja előtérbe a tagminimum kérdését is. Szükséges-e a tagok minimális számának megállapítása és általában milyen magatartást kell tanúsítani az ú. n. egytagú kft.-gal (Einmanngesellschaft, One man company) szemben ? Tudjuk, hogy állandó bírói gyakorlatunk a rt.-nál az összes részvényeknek egy kézbe kerülésére (az egytagú részvénytársaságra) nem reagál. Megengedhetőnek tartják az egytagú kft.-ot a licht ens teini jog és a német, valamint az osztrák joggyakorlat. Ezzel szemben az angol, francia, lengyel, olasz és svájci jog tagminimumot követelnek meg. AT. 16. §-a értelmében, ha a tagok száma egy tagra csökken, a bíróság nem peres úton feloszlathatja a társaságot, ha az egyetlen tag bírói felhívásra a határozat kézbesítésétől számított három hónapon belül nem jelent be új tagot vagy nem kéri a társaságnak az egyéni cégek közé való felvételét. A nélkül, hogy bele kellene bocsátkozni abba a nagy vitába, amely külföldön és nálunk is az egytagú társaság körül kialakult, elégséges csak egy megfontolásra felhívni a figyelmet, arra, hogy várjuk meg előbb, miként fog nálunk beválni a többtagú kft. ; és majd azután döntsünk arról, vájjon elérkezett-e az egytagú kft.-nak, — amely velejében „korlátolt felelősségű egyéni cég", — az ideje. És akkor is nem az egytagú kft., hanem talán inkább annak megengedése fogja a problémát megoldani, hogy a kereskedő felelősségét egy meghatározott külön vagyonra korlátozza. Ad 3. A nyilvános számadásra kötelezés ellenkezik a kft. lényegével. Feleslegessé teszi az a körülmény, hogy az üzletrész nem forgalomképes értékpapír és a társaság elvileg távoltartja magát a tőkepénzesektől. Éppen ezért nem lehet azt a társaság terjedelmével összefüggésbe hozni. A nyilvános számadásra kötelezésnek — tekintet nélkül a vállalat terjedelmére — csak olyan vállalatoknál lehet helye, amelyek a nagyközönség szélesebb körére terjesztik ki üzleti tevékenységüket. A Tj. ezt a kötelezettséget megállapítja a szállítmányozási, fuvarozási, beraktározási és kézizálog üzlettel foglalkozó kft.-okkal szemben és egyben felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert arra, hogy a nyilvános számadás kötelezettségét egyéb üzletágakkal foglalkozó vállalatokra is kiterjessze. Ad 4. A Tj, a kft.-nak csak egy szükségképeni szervét ismeri : az ügyvezetőket, a társaság törvényes képviselőit. Szükség van itt külön képviselő szervre, amely biztosítja az ügyvezetés folyamatosságát és a tagokra nézve is azt az előnyt jelenti, hogy részt vehetnek a vállalkozásban a kockázat korlátozásával és az ügyintézés gondja nélkül. A Tj. a taggyűlés és az ellenőrzés megszervezését elvileg a tagok szabad belátására bízza. A társasági szerződés ugyanis helyettesítheti a taggyűlést a tagok írásbeli szavazásával és az ügyvezetés ellenőrzését rábízhatja közvetlenül magukra a tágokra is. Ez azonban csak a kisebb taglétszámú társaságra áll. Mert a Tj. szükségesnek tartja, hogy a belső autonom ellenőrzés kérdését a közönség szélesebb körével jogviszonyba lépő, valamint nagyobb taglétszámú és nagyobb tőkével dolgozó kft.-nál kényszerítő szabályozásban részesítse. Éppen ezért olyan kft.-nál, amely mérlegének közzétételére köteles vagy amelynek törzstőkéje a 150.000.— P-t és tagjainak létszáma a 25-ötöt meghaladja, kötelezővé teszi a felügy élőbizottság létesítését. Tekintettel arra, hogy a Kt. a rt. felügyelőbizottságát teljesen elhibázottan szabályozza, — szükségesnek mutatkozott a kft, felügyelőbizottságának
