Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
351. szám. 37 III. A második elvi jelentőségű kérdés, amelyet a kft. szabályozásának el kell döntenie, hogy milyen célokra engedjük meg a kft. létesítését ? Tudjuk, hogy a Kt. csupán a közkereseti és betéti társaságnál követeli meg, hogy a cél kereskedelmi Üzlet folytatása legyen, ellenben megengedi, hogy a rt. bármely célra alakulhasson. A francia, német, osztrák és cseh törvény szerint kft. a törvény által megengedett bármely célra alakulhat és tekintet nélkül céljára, kereskedelmi társaság éppúgy, mint a rt. Ki vannak zárva azonban a biztosítási ügylet, a záloglevél- és kötvénykibocsátás, a politikai célok és Franciaországban a takarékbetét-ügylet. A lengyel törvény és az olasz tervezet csak „kereskedelmi vállalkozás" folytatására engedik meg a kft. formáját. A Tj. 1. §-a értelmében a kft. bárminő gazdasági célra alakulhat ; biztosítások elvállalásával, bank- és pénzváltó ügyletekkel iparszerűen azonban nem foglalkozhatik, takarékbetétet nem fogadhat el és értékpapír jellegű kötvényt vagy záloglevelet nem bocsáthat ki. Ez az elhatárolás szűkebb, mint a rt. céljának körülírása, de sokkal szélesebb körre terjed ki, mint a közkereseti és betéti társaság üzletköre, avagy a lengyel törvényben említett „kereskedelmi vállalkozások", mert a „gazdasági cél" felöleli a vállalkozás egész területét ; tehát minden gazdasági tevékenységet, akár az őstermelés, akár az ipar vagy kereskedelem körébe tartozzék az és akár a tagok közvetlen, akár közvetett hasznát szolgálja. A Tj. értelmében nincs szükség arra sem, hogy magának a kft.-nak vállalata legyen, amely a hasznot közvetlenül osztja szét a tagok között. A gazdasági cél állhat az önálló vállalkozók gazdasági célú tömörülésében is ; tehát nincs annak akadálya, hogy pl. a földbérlők, szőlőtermelők, kisiparosok, stb. is felhasználhassák a maguk céljaira a kft.-i formát. A gazdasági cél megszabása eldönti azt a vitát is, hogy lehet-e kft.-ot politikai, vallási, társadalmi vagy tudományos célokra létesíteni. IV. A kft. meghonosításának föindoka olyan társas vállalkozás megteremtése, amely a kft. előnyeit a kisebb- és középvállalatoknak is biztosítja. Megalkotásánál elsősorban a következő kérdések várnak megoldásra : 1. a törzstőkemaximum, 2. a tagmaximum, 3. a nagyobb kft.-oknak nyilvános számadásra kötelezése, 4. ezeknél a felügyelőbizottság és 5. a taggyűlés kötelezővé tétele. Ad 1. A svájci II. tervezet 788. cikke a törzstőke maximumát 5,000.000 fr-ban állapítja meg. A Magyar Kereskedelmi Csarnok azt a véleményét terjesztette elő, hogy 1 millió pengőt meghaladó törzstőkéjű kft.-ot nem kellene megengedni. A Tj. felfogása szerint nem volna indokolt a törzstőke maximumának megállapítása, mert a) túlmessze menne a gazdasági élet kiszámíthatatlan szükségleteit egy ilyen merev formulával keresztezni akarni ; b) egyenesen sértené a hitelezők érdekét a törzstőke maximálása, minthogy rájuk nézve a nagy törzstőke csupán előnyt jelent és végre c) a törzstőke maximumát igen könnyen meg lehet kerülni, mert a nagyvállalat a maximumon felüli forgótőkéjét más olyan módozatok mellett is (kölcsön, pótbefizetés, stb.) előteremtheti, amelyek a vállalat hitelezőinek sokkal kisebb garanciát nyújtanak, mint az állandóan megőrzendő törzstőke. Ad 2. Az angol jog a private company tagmaximumát 50-ben állapítja meg. Hammacher, a német kft. egyik úttörője, ötben kívánta a tagok számát maximálni. A francia törvény, valamint a svájci Experten-commission elejtik a tagmaximumot, habár a tervezetek szükségesnek találták annak megállapítását. A tagmaximum. ellen a következő aggályok érvényesülnek ; a) megnehezíti a tagság jogok öröklését, b) olyan kartelleknek az alakulását, amelyek nagyszámú rokonvállalatot akarnak tömöríteni és végre c) lehetetlenné teszi a kft. meghonosításával előmozdítani kívánt átalakulását a fennálló rt.-oknak és szövetkezeteknek kft.-gá. A Tj. nem ragaszkodik a tagmaximumhoz, mert ennek megszabása számos kivétel megengedését és szabályozását tenné elkerülhetetlenné, ami a gyakorlati
