Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-354

130 354. szám. nem gazdaságos versenynek kell nevezni és a javaslatnak éppen az a célja, hogy a nem gazdaságos verseny kiküszöbölésével a közlekedési szükséglet állandó, rendszeres és olcsó kielégítését biztosítsa. A javaslat az esetenkinti fuvarozás engedélyhez kötöttségét fenntartva, egyébként az ily vállalatok szabad mozgását általában nem érinti. Azonban felhatalmazást ad, hogy ahol és amennyiben a fentebb kifejtett közérdekű okokból a különböző közlekedési vállalatok versenyébe való beavatkozás szükséges, az esetenkint fuvarozó vállalat üzemének bizonyos körzetre szorítása, bizonyos útvonalról kizárása révén a nem gazdaságos verseny elhárítása lehetséges legyen. Egyébiránt attól, hogy az esetenkint fuvarozást űző vállalatok olyan területről kiszoríttatnak, ahol a forgalmat magasabbrendű közlekedési berendezések jól ellátják, ahol tehát a közérdek fennállásukat nem indokolj a i az az üdvös eredmény várható, hogy közlekedési tekintetben elhanyagolt területeket fognak felkeresni, ezeket fogják feltárni és a forgalomba bekapcsolni. Meg kell jegyeznem, hogy az esetenkint fuvarozást űző vállalatokat városok és községek belterületén, minthogy éppen a különböző közlekedési berendezések létesítésétől várható, hogy a szunnyadó lehetőségektől új forgalmat teremtenek, a javaslat értelmében általában nem lehet korlátozni. A korlátozásokat a kültelkeken való építkezés és a lakosság élelmezésének megkönnyítése céljából nagyobb városok és községek körzetében is lehetőleg mellőzni kívánom. Mindezeken felül pedig a 18. §. 3-ik bekezdése alapján, ha közforgalmi érdek azt indokolja, illetőleg a meglévő közlekedési vállalatok a közforgalmi igényeket bizonyos alkalmakkor, vagy bizonyos idényben megfelelően kielégíteni nem tudják, a személyszállítást, főleg azonban az árufuvarozást meghatározott időre és viszonylatban az egyébként fennálló korlátozásokra való tekintet nélkül teljesen szabaddá tenni szándékozom. így elsősorban bizonyos zöldség- és gyümölcsidényekre gondolok, amikor is az illető vidékről való fuvarozást meghatározott időre szabaddá lehet tenni. De ugyanily eljárás alkalmazható tavasszal és ősszel pl. a főváros körzetében a nyaralási költözködések megkönnyítése érdekében, stb. A gép járóművel való esetenkinti fuvarozás külföldön általában szabad ipari foglalkozás, vagyis engedélyhez kötve nincsen és korlátozásoknak sincsen alávetve. Ezekben az országokban azonban a gépjáróműközlekedés fejlődése annak szabályozását annyira megelőzte, hogy bármilyen súlyosan érzik azok tekintetében a szabadság káros hatását, most már azon változtatni módjukban nem áll. Amit Olaszország és Franciaország a gépjáróműközlekedés rendszerességének biztosítása érdekében tenni kénytelen, hogy t. i. a szabad verseny meghagyása mellett bizonyos járatokat pénzsegélyben részesít, az a mi adott viszonyaink között követendő például nem szolgálhat. Egyébiránt nálunk az esetenkinti fuvarozást az 1922 : XII. törvénycikk engedélyhez kötött iparnak minősítette és éppen az azóta szerzett tapasztalatok alapján tartom indokoltnak, hogy az engedélyhez kötöttség az ezúttal javasolt keretekben továbbra is fenntartassák. Ami pedig a nem gazdaságos verseny elhárítására irányuló korlátozásokat illeti, e részben remélhető, hogy a gazdaságos üzemvitel határainak felismerése idők folyamán maguknál a vállalkozóknál annyira általános lesz, hogy ily korlátozásra mind ritkábban lesz szükség és a szóbanforgó megszorításokat csak egészen kivételesen, valamely igazán nagyfontosságú érdek elengedhetetlen védelmeképen kell majd alkalmazni. A 20. §-hqz. Ugyancsak a rendszeres járatok védelmét kívánja a 20. §. is szolgálni, amidőn egyfelől biztosítja, hogy ezek bizonyos útszakaszon, amelyen más engedélyes bonyolít le forgalmat, átvezethetők, különösén azonban a városok és községek belterületére minden körülmények között bevezethetők legyenek, más-