Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-354
354. szám. 125 A 10* §-hoz. A javaslat.az engedélyezési eljárást — amely különben az eddigi rendtől eltérő alaptermészetű is lesz — (engedélyhez kötött ipari rendszer helyett koncessziós rendszer) lényegesen egyszerűsíti. Eddigelé a törvényhatósági jogú városoknak a gépjárómű válla latok minden neméről külön szabályrendeletet, továbbá minden konkrét kérelem ügyében az illető vállalattal szemben szükséges különleges kikötéseket magában foglaló függelék-szabályrendeletet kellett alkotniok és az engedély csak ezek kormányhatósági jóváhagyása után volt kiadható. A javaslat a közhasználatú gépjárómű váll álatokra vonatkozó szabályalkotás jogát az önkormányzati hatóságok ügyköréből kiveszi. A közlekedésügy fontossága az ilyen ügyeknek országosan egységes szabályozását és a változott viszonyok követelményeihez képest a szabályok gyors módosításának, vagy kiegészítésének lehetőségét elengedhetetlenül megkívánja. A szabályalkotás tehát a központi hatóságokat illeti, a helyi hatóságok ellenben a részükre megszabott ügykörben és az országosan szabályozott eljárás mellett, azonos feltételek alatt, egységes engedélyszabványon az engedélyezést gyakorolják. Az önkormányzatoknak a fent kifejtettek értelmében történő korlátozása egyébiránt újítást érdemi tekintetben nem jelent és sérelmesnek nem tekinthető. Hiszen amidőn az 1922 : XII. törvénycikk 36. §-a alapján a kereskedelemügyi miniszter a szabályrendelet alkotását nemcsak elrendelhette, de annak mintáját is megállapíthatta rendeletben és bizonyos rendelkezéseknek a szabályrendeletbe való felvételét megkívánhatta, egyébként attól a jóváhagyását megtagadhatta, ez lényegileg ugyanazt jelentette, mint amit a javaslat tervez, hogy tudniillik a szabályozás a miniszter rendeleti hatáskörébe tartozik. A javaslat értelmében azonban az engedélyezést a jövőben a főfelügyéleti hatóság irányítása mellett mindenesetre az eddiginél sokkal több önkormányzati hatóság és az eddiginél lényegesen tágabb keretben és kevésbbé körülményes eljárással fogja gyakorolhatni. Az engedélyezési eljárásra vonatkozó részletes szabályokat a végrehajtási rendelet fogja megállapítani. A helyközi forgalmat lebonyolító vállalatok engedélyezése ügyében a kereskedelemügyi miniszter az érdekelt törvényhatóságokat meghallgatni köteles. A törvényhatóságok viszont arra lesznek kötelezendők, hogy a helyi hatóságokon kívül a közlekedésügyi kérdésekben érdekelteknek, az eset körülményei szerint az illetékes vasúti üzletvezetőségnek, a közvetlenül érdekelt közforgalmú vasúti, hajózási és gépjáróművállalatoknak, a m. kir. postaigazgatóságnak, az illetékes kereskedelmi és iparkamarának, mezőgazdasági kamarának stb. véleményét szintén kikérjék. Ezek nyilatkozata alapján a törvényhatóságnak jelentésében arra is ki kell terjeszkedni, vájjon a kérelem teljesítése mellett a forgalmi igények miként elégíthetők ki legjobban a nélkül, hogy a különböző forgalmi berendezések egymásnak indokolatlan versenyt okozzanak, sőt ellenkezőleg, hogyan kellene ezeket összefogni és érdekeiket okszerűen úgy összeegyeztetni, hogy mindegyiknek előnyei a köz érdekében legjobban érvényesüljenek. Az engedélyezési joggal felruházott alsóbbrendű hatóságok pedig az előterjesztett kérelmek ügyében közhírrététel, sőt a köztudomás szerint érdekeltek külön értesítése mellett nyilvános tárgyalást tartani kötelesek. Ily módon kívánja ugyanis a javaslat biztosítani, hogy a hozott határozatok az élet igényeinek megfeleljenek és hogy magát a közigazgatást is a gazdasági élet követelményeinek megértése irányítsa. Az engedély kiadásánál szokásos kötelezettségeket külön feltét-füzetbe kívánom foglalni, hogy azokat a pályázók hosszabb utánjárás és a hatóságok terhelése nélkül megismerhessék. Egyebekben az előbb említett engedélyezési eljárás feladata, hogy az érdekeltek meghallgatásával a 6—8. és 12. §-okban felsorolt kérdé-
