Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-290
290. szám. 23 RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az 1. §. az általános indokolás következtében külön részletes indokolást nem igényel. A 2. §-hoz. A 2. §. (i) bekezdése értelmében a szarvasmarhák, bivalyok, lovak, öszvérek, szamarak, sertések, juhok és kecskék levágása alkalmával kell a húsforgalmi adót lefizetni, ha a vágás közfogyasztás céljára, vagyis a magánfogyasztástól különböző bármilyen más célra történik. Magánfogyasztás alatt az állategészségügyi szabályok szerint a magánháztartás körében való húsfogyasztás, illetőleg azoknak a húsfogyasztása értendő, akik egy-egy háztartáshoz való akár állandó, akár időleges tartozásuknál fogva, külön fizetés nélkül, kapják élelmezésüket, ide nem számítva a külső cselédeket és a háztartáshoz nem tartozó olyan alkalmazottakat, akik élelmezésükről saját háztartásuk körében maguk gondoskodnak. Minden olyan vágás alkalmával, amely magánfogyasztásra való vágásnak nem minősíthető, le kell fizetni a húsforgalmi adót. Adó alá esik tehát a hús értékesítése céljából a húsiparosok és kereskedők által végzett vágás, a húsnak emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerekké feldolgozása (szalámi, kolbászáru, füstölthús, húskonzervek, stb.) céljából való vágás. Kaszárnyák, szállodák, nevelőintézetek, étkező helyiségek, fogházak, kórházak, gyógyintézetek, szegényházak és népkonyhák, valamint a mészárosok, húsárusítók, vendéglősök és korcsmárosok háztartásai részére való vágás szintén közfogyasztásnak minősül. Adó alá esnek végül a nem emberi élelmezésre szánt vágások is, például az iparcikké történő feldolgozás, az állati etetés, vagy állati takarmány előállítása céljából történő vágások is. A 2. §. (2) bekezdése a gazdasági cselédek konvenciója céljára felhasznált húst, zsírt vagy szalonnát mentesíti a húsforgalmi adó alól, az általános forgalmi adónál meglevő annak az elvnek alapján, hogy a saját gazdaságban felhasznált áru nem esik általános forgalmi adó alá. Erre az esetre külön intézkedés szükséges azért, mert e nélkül a saját gazdaságban felhasznált vágási termékek az (1) bekezdés értelmében húsforgalmi adó alá esnének. A kényszervágások a szerint adókötelesek, vagy adómentesek, hogy a vágás után az állatot magánfogyasztásra használják, vagy ettől különböző célra értékesítik. A magánfogyasztásra vágott állat egyes részeinek húsvizsgálat után történő alkalmi értékesítését az állategészségügyi szabályok nem tiltják. Ez a körülmény a vágást közfogyasztásra történő vágássá nem minősíti, s az így alkalmilag értékesített állatrészek után nem is kell leróni a forgalmi adót, mert ez az adó csak az üzletszerű értékesítés esetén jár. A vágott állatok vagy egyes részeik üzletszerű értékesítése alatt a nyilt üzletben, piacon történő értékesítést, vagy a nagyobb mennyiségben, vagy ismétlődően történő értékesítést kell érteni, ami az állategészségügyi szabályok szerint már a vágást is közfogyasztásra történő vágássá, s így az (1) bekezdés alapján adókötelessé minősíti. A sertéseknek, juhoknak és kecskéknek közfogyasztás céljára, a marhalevél kötelezettség alá eső többi állatoknak bármilyen, célra való levágása alkalmával az állategészségügyi szabályok szerint a vágásra kerülő állatot, vágás után pedig az állat húsát meg kell vizsgálni. Az adólerovás ellenőrzése legcélszerűbben ehhez a vizsgálathoz kapcsolódhat, mert így az ellenőrzés külön eljárás nélkül megtörténhet. A 2. §. (3) bekezdésében intézkedés történik arra az esetre is, ha a hús vizsgálat alkalmával az adó valamely okból nincs leróva. A vágott
