Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-290
24 290. szám. állat ilyen esetben is akadálytalanul értékesíthető, csak a húsvizsgálónak meg kell állapítani azokat a körülményeket, amelyek az adó kiszabásához szükségesek. Ezeknek az adatoknak a megállapítása különösebb nehézséget nem okoz, mert ezeket a húsvizsgálónak — az érték kivételével — a vágatási lajstromba való bevezetés céljából különben is minden esetben meg kell állapítania. A 3. §-hoz, A 3. §. (i) bekezdése az adófizetésre a vágató állat tulajdonosát kötelezi. így kívánok rendelkezni azért, mert a vágató állat tulajdonosa fizette ezideig is a vágást megelőző utolsó átruházás után az állatforgalmi adót és a vágás alkalmával az általános forgalmi adót. A marhalevelet mindig a tényleges tulajdonos feltüntetésével kell kiállítani, illetve a marhalevélre a tulaj donátruházást mindig rá kell vezetni. Mivel azonban számolni kell azzal, hogy e téren akár szándékosan, akár tudatlanságból vagy hanyagságból előfordulhat, hogy az átruházást nem vezetik rá a marhalevélre, a 3. §. (2) bekezdésében a marhalevélen feltüntetett tulajdonosnak és a tényleges tulajdonosnak egyetemleges fizetési kötelezettségét meg kell állapítani azért, mert csak mindkettőjük együttes hibájából állhat elő az a helyzet, hogy az előző tulajdonos nevéről a marhalevél az új tulajdonosra átírva nincs. Nem tartozik a (2) bekezdés rendelkezése alá az az eset, ha valaki az állat megszerzése alkalmával nem a saját nevére, hanem költött névre, vagy olyan ember nevére íratja át a marhalevelet, aki az állatnak nem tulajdonosa. Az ilyen esetben a tényleges tulajdonos tartozik az adót megfizetni, ezenkívül a tényállás körülményei szerint az 1921 : XXXIX. t.-c. 64. §-a alapján adócsalás címén, esetleg közokirathamisítás címén lehet eljárást indítani. Közös tulajdon esetén gyakran előfordul, hogy csak a tulajdonosok egyike van a marhalevélen feltüntetve. Külön indokolást nem igényel az az intézkedés, hogy ez a marhalevélkezelési könnyítés nem mentheti fel az adókötelezettség alól azokat, akik az állatnak tényleg tulajdonosai. A 4. §-hoz, A 4. §-ban azért kellett az élőállat értékét alapul megjelölni, mert a 8. §. értelmében ennek az adónak a lefizetése esetén a vágató állattulajdonosnak nemcsak az emberi fogyasztásra alkalmas részek értékesítéséből eredő bevétele, hanem minden bevétele, tehát a bőr, szőr, szaru, csont és az emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősített más részek értékesítéséből eredő bevétel is meg van adóztatva a húsforgalmi adóval, továbbá mert az állatforgalmi adó is az élőállat értéke után volt megállapítva. Az olyan vágóhidakon, vagy az olyan vágásoknál, amelyeken a vágató állattulajdonos kötlevelet tud felmutatni, a kötlevélen feltüntetett vételár a húsforgalmi adó alapja. Ennek a szabálynak nagy jelentősége van azzal a forgalommal kapcsolatban, amelyet a vásárpénztárak bonyolítanak le. Minden más esetben, kivéve mégis az 5. §. alapján történő átalányozást, az adóalapja az állatnak a vágáskor levő forgalmi értéke. A vételárat vagy forgalmi értéket a vágás alkalmával kell bejelenteni. A bejelentés a helyi viszonyok szerint vagy a vágóhídon, vagy pedig a forgalmi adó könyvbe való bejegyzéssel történik. Az adót az eddigi szabályoknak megfelelően vagy a bejelentés alkalmával a vágóhídon pénzben kell megfizetni a húsfogyasztási adóval együtt, vagy pedig a forgalmi adókönyvbe való bejegyzés alkalmával ebben a könyvben kell bélyeggel leróni. A húsvizsgálat alkalmával a vágató fél vagy a nyugtát, vagy a lerovást tanúsító forgalmi adókönyvet köteles felmutatni. Az igazolás után, ha egészségi szempontból nem kifogásolandó a hús, azt a hús vizsgáló lebélyegzi s az így lebélyegzett hús minden további forgalomban mentes az ellenőrzés alól, tehát a húsiparosoknak a forgalmi adókönyvön kívül sem raktárkönyvet, sem pénztárkönyvet az adókezelés és ellenőrzés céljára nem kell yezetniök.
