Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-290
22 290, szám. emelésnél azonban figyelembe kell venni azt, hogy az állatforgalmi adóval széniben ez a megterhelés igen lényeges mérséklést jelent pénzben is, de különösen nagy könnyítést jelent azáltal, hogy a kezelés rendkívül egyszerű lesz, nem kell a vételár bevallásával és az állatforgalmi adó lerovásával órákat eltölteni, az állatvásárok lebonyolítása gyors és egyszerű lesz, úgyhogy az illeték egyrésze azzal is megtérül, hogy az állat tulajdonosa nem kénytelen egész napját a vásáron eltölteni. Az eddig érvényben volt szabálytól eltér a tervezet annyiban, hogy ezentúl a kisebb értékű fiatal állatokra nemcsak a lónál és a szarvasmarhánál, hanem a sertésnél is alacsonyabb tételt alkalmaz. Ha az új tételeket az eddigiekkel összehasonlítjuk a következő képet nyerjük. A kecske és juh- marhalevele eddig az első állat után 10 f, a többi, ugyanarra a lapra jegyzet állat után darabonként 2 f illeték alá esett. A javaslat szerint minden állat után 10 f-t kellene leróni. A félévesnél fiatalabb sertésről kiállított marhalevél bélyege eddig az első állat után 12 f, a többi után 4 f volt. Ezután az ilyen malacról kiállított marhalevélre minden egyes állat után 10 f-t kell majd leróni. Eddig az idősebb sertésről kiállított marhalevél illetéke is az első állat után 12 f, a többi, ugyanarra a marhalevélre jegyzett állat után pedig 4 f volt. Ezt az illetéket minden egyes sertés után 60 f-re kívánom felemelni. A látszólag erős emelést indokolja az, hogy a mai tételek, különösen a 4 filléres tétel, egy hízott sertésnél aránytalanul alacsony volt. A 2 évesnél fiatalabb ló és szarvasmarha után- eddig 16 f illetéket kellett leróni. A javaslat ezt a tételt ugyancsak 60 f-re kívánja felemelni. A szarvasmarháról és lóról kiállított marhalevél illetéke eddig 24 f volt. Ezt az illetéket a javaslatban kettéválasztom. A szarvasmarháról kiállított marhalevél illetékét 1 P-ben állapítanám meg, mert ezek az állatok rendesen levágásra kerülnek és így végeredményben a húsforgalmi adóval is megrovatnak. A ló azonban nem kerül húsforgalmi adó alá eső forgalomba, mert levágása a javaslat 6. §-a szerint adómentes. Méltányos tehát, hogy a lóra nézve a marhalevél illetéket magasabb összegben állapítsam meg. A törvényjavaslat általános indokolását még csak azzal kívánom kiegészíteni, hogy a fentiek szerint a javaslat törvénnyé válása esetén a forgalmi adókból származó bevételek körülbelül 5,400.000 P-vel fognak csökkenni. Ezzel szemben azonban az illetékeknél mintegy 1,110.000 P többletet várok, úgyhogy végeredményben a bevétel csökkenés 4,290.000 P-re volna tehető. Számítani kell azonban arra, hogy az állatforgalmi adó eltörlése folytán nehezebb lesz a húsforgalmi adó alapját megállapítani. E miatt szélesebb teret kell majd engedni az átalányozásnak, már pedig kétségtelen, hogy az átalány a legritkább esetben éri el a valóságos forgalmat. Előre látható tehát, hogy a bevételek csökkenése nagyobb lesz, mint a fentebb kiszámított összeg, úgyhogy ennek a javaslatnak következményeként legalább 4,500.000, esetleg 5,000.000 P csökkenésre kell elkészülve lenni. -] * . Meggyőződésem szerint azonban ezt az áldozatot meg kell hozni és talán érdemes lesz meghozni, mert az állatforgalmi adó eltörlése következtében az állattenyésztés egy súlyos tehertől szabadul, amely sokszor nem is magának az adónak összegében mutatkozott, mint inkább azokban az eljárási módokban, amelyek miatt a vásárok lebonyolítása vált nehézkessé. Remélhető, hogy ettől a béklyótólszabadulva, az állattenyésztés nagyobb lendületet fog venni és különösen a kivitel virágozhat fel, aminek bekövetkezése esetén a kereskedelmi mérleg javulása ellensúlyozhatja a fent kimutatott veszteséget.
