Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-290
290. szám. 21 Ezeknek az értekezleteknek eredménye gyanánt — az érdekeltek kérelmén túlterjeszkedve — 1927. év nyarán rendeleti úton gondoskodott hivatali elődöm arról, hogy a hús után csak egyetlen alkalommal, az állat levágásakor fizessen a húsiparos forgalmi adót és a húsnak valamint a húsipari termékeknek további forgalma adómentes legyen. Ez azt jelenti, hogy míg az érdekeltek legmesszebb menő kívánsága az volt, hogy a hús után a vágáskor 3% legyen az értékesítésből származó bevétel után az adótétel, az említett rendelet az adó tételét 2%-ban állapította meg. Az adókulcs valóságban még ennél is kevesebb, mert az adókiszámítás alapjául nem a húsiparos által tényleg elért bevétel szolgál, hanem az adóalap az élőállat árából alakul, ki olymódon, hogy ennek 15%-kal emelt összege után kell a 2%-os forgalmi adót megfizetni. Minthogy nyilvánvaló, hogy a húsiparos nyers bevétele ezt az összeget lényegesen meghaladja, kétségtelen, hogy a forgalmi adó a tényleges bevétel 2%-át sem éri el. Az az adó tehát, amelyet a húsiparos ma az állatforgalmi adóval együtt leró, az élőállat árának, esetleg értékének 4*3 %-a. A húsiparos által az állatforgalmi adón felül fizetett és az élőállat árának, esetleg értékének 2.3%-ában megállapított húsforgalmi adóból származó bevétel az 1928. évben a beszerzett statisztikai adatok szerint 4,750.000 P-re tehető. (Az összes bevétel ugyanis 6,328.400 P, amelynek körülbelül % része a városok és községek részesedése volt.) - . Ha a vágás alkalmával a húsiparos nemcsak ezt a 2*3%-os adót fizeti meg, hanem ezenkívül az állat átruházásáért eddig fizetett állatforgalmi adót is, a húsiparos adóterhe változatlan marad. Ellenben elmarad először az állat előző és minden, nem levágás céljából történő átruházása után eddig fizetett adó, nemkülönben megszűnik minden kellemetlenség, amely eddig a vásáron és vásáron kívül való átruházások alkalmával az állatforgalmi adó lerovása körül felmerült. Amennyiben tehát a forgalmi adó eltörlése végeredményben a fogyasztó javára esnék, a nem vágás céljára történő átruházásoknak az állatforgalmi adó alól való felmentése végeredményben a húsárak- némi csökkenését is eredményezhetné. Megjegyzem, hogy ilyen eredményt egyáltalán nem várok, mert már az 1927. évi intézkedések alapján kiderült, hogy a forgalmi adó mérséklése a húsárakra semmi befolyással nem volt, sőt átmenetileg azt tapasztaltuk, hogy az élő állatárak csökkenése dacára a húsárak a forgalmi adó mérséklése mellett is emelkedtek. Ha most már szembeállítjuk az államnak az állatforgalmi adóból és a húsforgalmi adóból az 1927/28. költségvetési évben tényleg befolyt 15,955.000 P bevételét azzal a számítással, hogy azonos fogyasztást és hasonló állatárakat véve alapul, az 1929/30. költségvetési évben az állatforgalmi adó eltörlése és a húsforgalmi adónak 4'3%-ra való felemelése esetén körülbelül 10,550.000 P-re becsülhető a bevétel, a hiány 5,400.000 P lenne. Ez még mindig akkora összeg, hogy annak legalább részben való pótlására módot kell keresnem. A hiány csökkentésére alkalmas eszköznek mutatkozik a marhalevelek illetékének felemelése. A marhalevelek illetéke a most érvényben lévő szabályok szerint juhoknál és kecskéknél 10 f, sertéseknél 12 f, 2 évesnél fiatalabb lovaknál és szarvasmarháknál 16 f, az idősebb lovaknál és szarvasmarháknál 24 f. Ezekkel a tételekkel a marhalevelek illetékéből az utolsó évben körülbelül 370.000 P folyt be. Ha az illetéktételeket a javaslat 14. §-ában tervezett összegekre emeljük fel, hasonló forgalom mellett körülbelül 1,480.000 P bevételre számíthatunk. Ily módon az illetékbevételeknél körülbelül 1,110.000 P emelkedés várható. A marhalevelek illetékének felemelése talán nagy mérvűnek látszik. A fel-
