Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-290
290. szám; 19 Melléklet a 290. számú irományhoz. Indokolás „az állatforgalmi adó megszüntetéséről, a hús után fizetendő általános forgalmi adóra vonatkozó egyes rendelkezések megváltoztatásáról és a marhalevelek illetékéről" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A forgalmi adóról szóló 1920 : XXXIX. t.-c. lényegében általános fogyasztási adó, amely minden árut, minden egyes átruházás alkalmával kíván megadóztatni. Ettől az általános alapelvtől a törvény az őstermelés termeivényeit illetőleg kivételes rendelkezésekkel eltért. A föld termel vényeit az első átruházás alkalmával, amikor a termékeket a földmívelő a forgalomba bocsátja, általában felmentette a forgalmi adó alól és a gabonaneműeket a malomnál adóztatta meg az úgynevezett őrlési adóval, továbbá a cukorrépát akkor, amikor azt feldolgázás végett a cukor- vagy szeszgyárba beszállították. Az őstermelés másik főágát, az állattenyésztést azonban már a termelőnél is megrótta forgalmi adóval abban a formában, hogy a marhalevél kötelezettség alá eső állatok átruházásánál, a tulajdonjog átírásával egyidejűleg elrendelte a forgalmi adó lerovását. Ezt a forgalmi adót nevezi a törvény állatforgalmi adónak. Az őstermelést terhelő ezen két forgalmi adó közül az egyik, a gabonaneműekre kiszabott őrlési adó már eltöröltetett. El kellett törölni y mert egyrészt nem felelt meg az igazságos adóztatás elveinek, másrészt azért, mert az államháztartás egyensúlyának helyreállítása után már nem volt szükség arra az adónemre, amely a legelsőrendű élelmiszert, a kenyeret drágította meg és beszedésének a módja is olyan volt, hogy a legsúlyosabban éppen a legszegényebb mezőgazdasági munkásokat érintette. Az állatforgalmi adó beszedése a marhalevél kiállításával van összekapcsolva. Elméletileg ennek az adónak beszedése egészen helyes adótechnikai elvek szerint történik. Ennek dacára, különösen az utóbbi időkben, élénk ellenszenvre talál. A panaszok egy része általában az adóteher ellen irányul. Az utóbbi időkben az állatárak állandó > és fokozatos csökkenést mutatnak. Már pedig általánosan ismert tapasztalati tény, hogy a csökkenő árak mellett az adóáthárítás v