Felsőházi irományok, 1927. X. kötet • 288-349. sz.
Irományszámok - 1927-299
96 299. szám. Megszűnik az állandó választmány és az állandó bíráló választmány s városokban a tanács. A városi tanács hatáskörébe tartozó ügyekben ezentúl a polgármester egyéni hatóságként intézkedik (44. §.). Megszűnik a közigazgatási bizottság. plénumának ügyintéző jogköre is, ellenben megmaradnak, mint ügyintéző fórumokba közigazgatási bizottságnak fontosabb albizottságai (a fegyelmi választmány, gyámügyi küldöttség, adóügyi bizottság, gazdasági albizottság stb.). A közigazgatási bizottság teljes ülésének csak a fegyelmi ügyek terén marad joghatósága, s érintetlen marad a közigazgatásra vonatkozó általános ellenőrzési jogköre is. A törvényhatósági bizottság tanácskozásaira nézve a javaslat az ügyekhez való hozzászólás időtartamának többféle korlátozását tartalmazza (28. §.'). Gondoskodik a tanácskozás rendjét veszélyeztető taggal szemben a karhatalom alkalmazásáról, a közgyűlésről való kizárhatásról, sőt végső esetben a bizottsági tagságtól való megfosztásról is. (30. §.). Nagy horderejű a javaslatnak a törvényhatósági bizottság feloszlatásáról szóló rendelkezése (36. §.). A minisztérium feloszlathatja a vármegyei törvényhatósági bizottságot, ha az törvénnyel, vagy törvény alapján kibocsátott rendelettel nyiltan szembehelyezkedik, vagy ha az állam érdekét veszélyeztető magatartást tanúsít. A törvényhatósági jogú város törvényhatósági bizottságát pedig ezen kívül akkor is feloszlathatja, ha a bizottság tartósan munkaképtelenné válik, vagy működése olyan irányt vesz, hogy annak következtében a törvényhatóság gazdasági helyzete válságossá válhatik. Ezzel a messzemenő kormányhatósági joggal szemben azonban, amelyet nálunk elsőben Budapest székesfővárosra az 1924 : XXVI. t.-c. hozott be, a javaslat panaszjogot biztosít magának a törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bíróság előtt. A javaslatnak csupán néhány rendelkezése szól a községekről. Újból szabályozza a községi választójogot, azt is az országgyűlési választójog alapjára fektetve, s megtoldva a községben való adófizetés megkövetelésével (41. §.). A rendezett tanácsú városok elnevezése, helyesen, megszűnik s e helyi közszervezetek ezentúl a „megyei város" nevet viselik. Újból állapítja meg a javaslat a jogorvoslati eljárási szabályokat és a hatósági fokozatok rendszerét. Az előbbi kérdésben az ügyintézés gyorsaságának elvét tartja szem előtt. így a másodfokú határozat ellen további fellebbezésnek ezentúl nem lesz helye, hanem csupán felülvizsgálati kérelemnek a miniszterhez, jogszabálysértés címén. Az ügyintézés gyorsítását célozza továbbá az a rendelkezés, hogy olyan ügyekben, melyekben közigazgatási bírósági eljárásnak van helye, már a másodfokú közigazgatási véghatározat ellen panasszal lehet élni a magyar királyi közigazgatási bírósághoz, nem említve azokat a kivételes eseteket, mikor már az elsőfokú határozat ellen is nyitva van a közigazgatási bírói jogorvoslat útja. Ami a hatósági fokozatok rendszerét illeti, elsősorban azok a közigazgatási hatóságok járnak el, amelyeket a hatályban álló jogszabályok elsőfokú hatóságkép kijelölnek. A másodfokú szervek megállapításánál az a törekvés, hogy egyesek magánügyeiben a társas hatóságok közreműködését kiküszöbölje s ezáltal az ügyintézés gyorsítása mellett a hatósági szerv egyéni felelőssége fokozódjék. A rendőri büntető bírósági ügyek terén az az újítás az eddigi állapothoz képest, hogy harmadfokon mindig a belügyminiszter dönt, illetőleg olyan kihágásban, amely valamely szakminiszter ügykörébe tartozó ügyben merült fel, a belügyminisztériumban szervezett kihágási tanács. Utóbbi esetben az illető szakminiszter kiküldötte is tagja a tanácsnak s ő az ügy előadója. Egyik legnagyobb jelentőségű rendelkezése a javaslatnak a közigazgatási
