Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-275

72 275. szám. delték, az okozott kárt megtéríteni tartozik. 37. §. A 34—36. §-ok alapján nem sajátíthatók ki a közforgalmú vasút üzemi céljaira rendelt ingatlanok, a bányászat céljaira szükséges földterületek, valamint az a földterület, amelyen kihasználás alatt lévő ásvány- vagy gyógyvíz fakad vagy kihasználás alatt álló forrástermék található ; a 36. §. alapján nem sajátíthatók ki lakott épületek, díszkertek és bekerített vadaskertek sem. A 35. és a 36. §. alapján kisajátításnak csak akkor van helye, ha az ingatlan tulajdonosa am. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter által kitűzött határidőben a gyógyfürdő vagy az ásvány-, illetőleg gyógyvízforrás üzembehelyezésót nem teljesíti vagy az ásványvagy gyógyvíz felkutatása vagy feltárása iránt nem intézkedik. A 34—36. §-ok alapján a kisajátítást az ingatlannak csak arra a részére lehet elrendelni, amely a kisajátítás által védett érdek megvalósítása céljából múlhatlanul szükséges. 38. §. A kisajátítást a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet), illetőleg az ásvány- vagy gyógyvízüzem tulajdonosa, továbbá a gyógyhelyi bizottság (fürdőegyesület választmánya) kérheti. A 35. és a 36. §. esetében a kisajátítási eljárás hivatalból is megindítható. A kisajátítás minden esetben csak annak javára rendelhető el, aki a meghatározott beruházások végrehajtására magát kötelezi és ezt biztosítja. A kisajátításra egyebekben a kisajátításról szóló 1881 : XLI. törvénycikk rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kisajátítási jogot a törvényhatóság első tisztviselőjének, az Országos Közegészségi Tanácsnak és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottságnak meghallgatása után a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a m. kir. kereskedelemügyi és a m. kir. földmívelésügyi miniszterrel, ha pedig a kisajátítás bányaüzemet érint, a m. kir. pénzügyminiszterrel is egyetértve állapítja meg. Ha a kisajátított ingatlan haszonbérlet tárgya, a haszonbérlő és az ingatlan tulajdonosa között keletkező igényekre a magánjog rendelkezéseit kell alkalmazni, IV. Fejezet. Vegyes rendelkezések. 39. §. Ha valamely ásvány- vagy gyógyvízforrást az állagát vagy a gyógyhatását veszélyeztető módon kezelnek vagy ha a forrás kezelése, különösen pedig a forrás foglalása és kihasználása a közegészségügy érdekeinek nem felel meg és a forrás megfelelő kihasználásához közegészségügyi érdek fűződik, a törvényhatóság a tulajdonost a hiányok pótlására és megfelelő beruházások megtételére záros határidő kitűzésével felhívja. A záros határidő két évnél hosszabb nem lehet. Ha a felhívás eredménytelen marad, a m. kir. minisztérium elrendelheti, hogy az ásvány-, vagy gyógyvízforrás, illetőleg az ahhoz tartozó ingatlan és üzemi berendezés az üzem terhére hatósági kezelésbe vétessék. 40. §. Ha a hatóság a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) vagy az ásvány- (gyógy-) vízforrás tulajdonosát vagy, bérlőjét jelentékenyebb költséggel járó beruházásra kötelezi, illetőleg a tulajdonos a bérlő által eszközölt beruházásokat megváltani köteles és e kötelezettség teljesítése következtében az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben, nem várt aránytalan nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedne, a bíróság — amennyiben a tulajdonos és a bérlő között kötött szerződés az esetre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz — a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelően módosíthatja vagy az egyik felet — esetleg az elállásból származó kár méltányos megosztásával is — elállásra jogosíthatja fel.