Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-263

24 263. szám. Melléklet a 263. számú irományhoz. Indokolás „a m. kir. honvédség legénységi állományú egyéneinek és az ily egyének hátramaradottainak ellátásáról" szóló törvényjavaslathoz. 1. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A katonai ellátásról szóló 1921 : XXXII. t.-c. a honvédség havidíjasain kívül a „hivatásos (önként tovább szolgáló) altiszteknek" — akik jelenleg a „végleg felvett" gyűjtőnévvel jelöltetnek — és ezek hátramaradottainak az ellátását szabályozza, nem gondoskodik azonban az altiszti rendfokozat nélküli legénységi egyéneknek és ezek hátramaradottainak ellátásáról, mert megalkotása idejében a fegyveres erő legénységi állomány a a hadkötelezettségi rendszer alapján, tehát nem hivatásos egyénekkel egészíttetett ki s ezeknek ellátási ügye (rokkant ellátás) a népjóléti tárca körébe utaltatott. Minthogy azonban az 1921 : XLIX. t.-c. a trianoni békeszerződésben előírt önkéntes jelentkezésen alapuló kiegészítési rendszert vezette be, ennek a rendszernek életbeléptetése —1922. évi január hó 15-ike —- óta a honvédség altiszti rendfokozat nélküli legénységi állományú tagjai is hivatásos katonai egyénekké váltak. Ezeknek ellátása eddig nem volt biztosítva, mert mint hivatásos egyénekre a népjóléti miniszteri tárca körében intézett rokkantellátás nem terjedt ki reájuk, viszont az 1921 : XXXII. t.-c. sem gondoskodott ellátásukról. Ellátásukról tehát, most már szintén a honvédelmi tárca keretében, gondoskodni kell. Ezt a célozza a jelen törvényj avaslat. A törvényjavaslat az 1921 : XXXII. t.-c. rendelkezéseit, néhány rendelkezés kivételével, a honvédség valamennyi legénységi állományú tagjára és azok hátramaradott aira kiterjeszti, úgy, hogy azok a törvényjavaslat értelmében általában a honvédség többi tagjaival azonos elbánásban részesülnek. Az eltéréseket, amelyeket a részletes indokolásban sorolok fel, részint a rendelkezéseknek a legénységi egyénekre alkalmazhatatlansága, részint a legénységi szolgálat különleges természete teszi szükségessé. Tartalmaz azonban a törvényjavaslat az 1921 : XXXII. t.-c.-ben nem foglalt új rendelkezéseket is. Ezeket ugyancsak a legénységi szolgálat különleges természete teszi szükségessé. Az új rendelkezések közül ki kívánom emelni azt a katonai szempontból, végtelenül nagyfontosságú rendelkezést, hogy a javaslat számottevő végkielégítést biztosít a 12 évi tényleges katonai szolgálat valóságos eltöltése, tehát a jelenlegi szolgálati kötelezettség teljesítése után a honvédség kötelékéből kilépő legénységi állományú egyének számára, mégpedig anélkül, hogy ehhez a szolgálatképtelenséget megkívánná. Erre a rendelkezésre azért van szükség, mert a honvédség minden legénységi állományú tagja, az altiszti létszám korlátoltsága