Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.
Irományszámok - 1927-275
126 275. szám. tás célja az egyes gyógyhelyek és üdülőhelyek különleges viszonyainak szabályozása, abban az esetben, ha a törvényhatóság területén fekvő gyógyhelyek, illetőleg üdülőhelyek viszonyai hasonlóak, együttes, ha pedig egymástól eltérők, különkülön szabályrendeletet kell alkotni. Mivel a szabályrendelet elsősorban közegészségügyi viszonyokra vonatkozik, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter jóváhagyása alá tartozik, aki a közigazgatási érdekekre tekintettel a m. kir. belügyminiszterrel, a pénzügyi érdekekre való tekintettel pedig a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve határoz. A törvényjavaslatnak ez a meghatározása azonban nem zárja ki azt, hogy ha a törvényhatóság gyógyhelyi vagy üdülőhelyi szabályrendeletében olyan kérdéseket is rendez, amelyek más tárcák hatáskörét is érdeklik, az illető m. kir. miniszter hozzájárulását is meg kelljen szerezni. így pl. ha valamely gyógyhelyi vagy üdülőhelyi szabályrendelet a lakáskérdéssel kapcsolatosan magánjogi természetű kötelezettségeket is szabályozási körébe von, a m. kir. igazságügyi miniszternek egyetértő jóváhagyása is szükséges lesz. Az 51. §-hoz. A fürdőegyesületnek a gyógyhelyi bizottság hatáskörével való esetleges felruházása és így a közigazgatási szervezetbe való beillesztése maga után vonja, hogy az egyesületi jognak rendelkezései a fürdőegyesületekre vonatkozólag módosításra szorulnak. Míg a trianoni békeszerződés katonai rendelkezései között foglalt egyes tilalmak és korlátozások végrehajtásáról szóló 1922 : XI. t.-c. 7. §-a értelmében minden egyesület csak a m. kir. belügyminiszter, illetőleg vele egyetértőleg a fennálló törvények értelmében arra illetékes más m. kir. szakminiszter által láttamozott alapszabályok szerint működhetik, addig a törvényjavaslat 51. §-a előírja, hogy azok az egyesületek, amelyek gyógyhelyen vagy üdülőhelyen a gyógy-, illetőleg üdülőhely céljainak előmozdítására alakultak, alapszabályaikat láttamozás végett a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek kötelesek bemutatni, aki az alapszabályok láttamozása tárgyában a m. kir. belügyminiszterrel egyetértve határoz. Ezek szerint nem az egyesület megnevezése irányadó a § által előírt szabályok alkalmazására, hanem a cél, amelyet az egyesület elérni szándékozik, illetőleg amelyet az egyesületi alapszabályok annak céljaként előírnak. Ezek a szabályok alkalmazást nyernek tehát a fürdőegyesületekre, nyaralótulajdonosok egyesületeire stb., azzal a feltétellel azonban, hogy gyógy-, illetőleg üdülőhelyen és a gyógy-, illetőleg üdülőhely céljainak előmozdítására alakultak. Egyéb fürdőegyesületek az általános egyesületi szabályok alatt állnak és alapszabályaiknak láttamozása a már hivatkozott 1922 : XI. t.-c. 7. §-a szerint a m. kir. belügyminiszter hatáskörébe tartozik, láttamozott alapszabályaik betartását pedig a m. kir. belügyminiszter, ületőleg az illetékes szakminiszter ellenőrzi. A már láttamozott alapszabályok szerint működő ilynemű egyesületek alapszabályaira vonatkozóan az 55. §. harmadik bekezdése rendelkezik. V. Fejezet. Büntető rendelkezések. Az 52. §-hoz. Bár a modern büntetőpolitiká a cselekmények túlságos nagy mérvben való pönalizálását, büntető szankciókkal való sujtását ellenzi, az európai államok törvényhozásai a bűncselekmények számát mind nagyobb és nagyobb mértékben szaporítják. Különösen nehéz a védekezés a közegészségügyet, valamint a forgalmi élet biztonságát veszélyeztető, szándékosan elkövetett cselekmények ellen és erre a
