Felsőházi irományok, 1927. IX. kötet • 258-286. sz.

Irományszámok - 1927-275

275. szám. 125 a) a gyógyfürdők és az éghajlati gyógyintézetek engedélyezésének és az engedélyezés visszavonásának feltételeit ; b) az engedélyezésre és a visszavonásra vonatkozó eljárást ; c) a gyógyfürdők és az éghajlati gyógyintézetek működésének szabályait ; d) az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság belső szervezetét, működési körét és ügyrendjét ; e) a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről, az ásványvizekről és a gyógyvizekről, valamint a forrástermékekről vezetett törzskönyv szerkesztését és végül f) a megfelelő adatszolgáltatás módját. A 47. §-hoz. A m. kir. igazságügyminiszter felhatalmazása a magánjogi és telekkönyvi ügyekkel kapcsolatos rendeleti szabályozásra vonatkozik, olykép azonban, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértve kell a szóban forgó rendeleteket kibocsátania. Vonatkozik e felhatalmazás : a) a védőövek és a forrásvédterületek megállapítását és megszüntetését, úgyszintén ezeknek telekkönyvi bejegyzését rendező eljárás szabályozására, a m. kir. népjóléti és mukaügyi, a m. kir. földmívelésügyi, a m. kir. kereskedelemügyi és a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve ; b) az ásvány- vagy gyógyvízforrás, illetőleg az ahhoz tartozó ingatlan és üzemi berendezés hatósági kezelésbe vételére vonatkozó eljárásnak a m. kir. népjóléti és munkaügyi, a m. kir. földmívelésügyi és a m. kir. kereskedelemügyi miniszterrel egyetértő szabályozására. A 48. §-hoz. Mivel gazdasági üzemnek vagy gazdasági üzemhez tartozó létesítménynek engedélyezését illetően eddig nem volt az 1884 : XVII. t.-c.-ben foglalt ipartörvény rendelkezéseihez hasonló telepengedélyezési eljárás, az egészségügyi érdekeknek a belső védőövön belül való megóvása érdekében ezt az eljárást szabályozni kell. A kérdés rendeleti úton való szabályozását a törvényjavaslat a m. kir. földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalja, aki azonban a közegészségügyi érdekek védelmére való tekintettel a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve jár el. A 49. §-hoz. E § fenntartja a jelenleg érvényben levő állapotot : t. i. hogy az ásvány- és a gyógyvizek, valamint a gyógyító célra szolgáló forrástermékek forgalombahozásának és kezelésének szabályait a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve a m. kir. kereskedelemügyi miniszter állapítja meg. Az ásvány- és a gyógyvizek, valamint a gyógyító célra szolgáló forrástermékek nemcsak egészségügyi szempontból jelentősek, hanem mint közfogyasztási cikkeknek, mint a bel- és külforgalom tárgyainak nagy közgazdasági fontosságuk is van, ami a kérdéseknek a m. kir. kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe való utalását indokolja. Az 50. §-lioz. Míg a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) részére házirendet kell készíteni (6. §.), addig a gyógyhelyek és az üdülőhelyek közigazgatási szervek is lévén, különleges szempontok érvényesítését kívánják és jelesül mindazokat a viszonyaikat, amelyeket a törvény és a miniszteri rendeletek nem szabályoznak, a törvényjavaslat a törvényhatóság szabályrendeletalkotó működési körébe utalja. Azonban a törvényhatóság szabályrendeletalkotó joga a gyógyhelyekre és üdülőhelyekre vonatkozóan nem fakultatív, hanem kötelező ; e. § ugyanis előírja, hogy a törvényhatóság köteles a területén fekvő minden gyógyhely és üdülőhely részére egy éven belül szabályrendeletet alkotni. Mivel a szabályrendeletalko-