Felsőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 235-257. sz.

Irományszámok - 1927-251

412 251. szám. Végül örömmel ismétli meg a pénzügyi bizottság, hogy a most tárgyalt zár­számadás előterjesztése hosszú idő után elsőízben történt törvényes határidőben, ami csak azzal vált lehetővé, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnöksége és tiszti­kara, feladatának magaslatán állott, nagy szorgalommal, rendkívüli erőfeszítés­sel és kiváló tárgyismerettel végezte el fontos feladatát. A képviselőház a m. kir. legfőbb állami számvevőszék által a magyar állam háztartásának az 1926/27. költségvetési évéről összeállított zárszámadásokat és az erre vonatkozó jelentést 1928. évi október hó 26-án tartott 212. ülésében már tudomásul vette. Mindezek alapján a pénzügyi bizottság tisztelettel javasolja a t. Felsőháznak, hogy az 1926/27. évi állami költségvetés és az ezt kiegészítő törvények alapján engedélyezett hitelekkel szemben az ezen számadási évben előfordult túlkjadá­sokat, előirányzat nélküli kiadásokat, kevesebb bevételeket és egyéb eltéréseket, valamint az idevonatkozó hiteleltérési kimutatásokat, végül a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottainak nyugdíjalapja rendkívüli dotálásának engedélyezését tudo­másul venni, illetve jóváhagyni és a m. kir. legfőbb állami számvevőszék által a magyar állam háztartásának az 1926/27. költségvetési évéről összeállított zár­számadást és az erre vonatkozó jelentést tudomásul venni, a kormánynak a felmentvényt megadni, illetőleg a képviselőház 1928. évi október hó 26-án tartott 212. ülésében e tárgyban hozott határozatait országos határozatok erejére emelni méltóztassék. 1 ) 4. KÖVETKEZTETÉSEK. A pénzügyi bizottság — a nélkül, hogy a t. Felsőháznak ezekben a vonatkozá­sokban formaszerint határozati javaslatokat akarna előterjeszteni, — az állami pénz­ügyek egyensúlyának helyreállítását követő, fent tárgyazott három költségvetési év zárszámadásaiból és a legfőbb állami számvevőszék vonatkozó jelentéseiből levonható, legfontosabbnak látszó következtetéseket az alábbiakban foglalja össze : a) A három költségvetési év zárszámadása — még pedig fokozódó mértékben — azt mutatja, hogy egyfelől a tényleges bevételi eredmények (és önként értetődőleg még nagyobb mértékben az előírások), de másfelől az utóbbi két évben a kiadások is, tetemesen meghaladják a költségvetési előirányzatokat. Egyelőre csupán a bevételekről szólva, a fősommázati összegek ugyanis pengőértékben kifejezve a következő képet nyújtják : Bevétel : az 1924/25. évben . . . az 1925/26. évben . . . az 1926/27. évben . . . Előirányzat Tényleges bevétel Az előirányzattal szemben a tényleges bevétel + több Bevétel : az 1924/25. évben . . . az 1925/26. évben . . . az 1926/27. évben . . . P P P Bevétel : az 1924/25. évben . . . az 1925/26. évben . . . az 1926/27. évben . . . 1.059,421.000 1.128,622.000 1.144,178.000 1.271.701.000 1.233,431.000 1.401,184.000 + 212,280.000, + 104,809.000 + 257,006.000' x ) A pénzügyi bizottság csupán a képviselőházzal való egyöntetűség okából javasolja, hogy a ~t. Felsőház a képviselőház határozatának a Magyar Nemzeti Bank nyugdíjalapjára vonatkozó részéhez is járuljon hozzá. Amint ugyanis e jelentésünk 54/55. és 69/70. lapjain ki van fejtve, a pénzügyi bizottság nem „ártja indokoltnak a számvevőszék e tárgyú jogi aggályait és így feleslegesnek véli azt, hogy e részben úgyszólván utólagosan hagyja jóvá az országgyűlés a kormány idevonatkozó ténykedését.* A képviselőház zárszámadási bizottsága egyébként nem fejezett ki más nézetet, hanem állásfoglalás nélkül csupán megemlítette a számvevőszék aggályait« Előirányzat és tényleges gazdál­kodás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom