Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-184
184. szám. 69 lehetővé teszi, abban az esetben, ha a megállapított haszonbér vagy megváltási ár több mint 20%-kai alacsonyabb vagy magasabb a iavaslat szerint a kataszteri tiszta jövedelem alapján kiszámítandó Összegeknél. Az itt felvett rendelkezés célzata az, hogy azok az olykor jelentékeny mérvű eltérések, amelyek a vagyonváltságföldek és a megváltott földek haszonbérei és árai között előfordulnak, bizonyos korlátok közé szoríttassanak, egyfelől az összes megváltást szenvedőknek lehetőleg egyenlő mértékű kártalanítása, másfelől az összes íöldhözjuttatottak lehetőleg egyenlő mértékű megterheltetése érdekében. Minthogy az általános pénzügyi lebonyolítás feltételeit elfogadó meg- » váltást szenvedők kártalanításban csakis a 3. §. szerint részesülhetnek, a szóbanforgó revizió, illetőleg új ármegállapítás az említett feltételeket elfogadni nem hajlandó megváltást szenvedőkre nézve bír gyakorlati jelentőséggel. A 6. §-ho2. Ez a §. a megüresedő és az elővásárlás útján szerzett ingatlanok juttatásáról rendelkezik, olyan értelemben, hogy ezentúl a kérdéses ingatlanokhoz csakis oly érdemes egyének juttathatók, akik a megfelelő anyagi erővel is rendelkeznek. Ezért elsősorban csakis azok jöhetnek tekintetbe, akik az ingatlanok árát készpénzben megfizetni képesek, ilyen jelentkezők hiányában pedig csakis olyanok, akiktől a juttatással járó fizetési feltételek pontos teljesítése méltán elvárható. Ez a rendelkezés azt a tarthatatlan állapotot kívánja megszüntetni, hogy a földreform keretében juttatott parcellák ne kerülhessenek ismételten olyan egyének kézére, akik a földet használják, kizsarolják vagy műveletlenül hagyják, a nélkül, hogy bármit fizetnének vagy hogy velük szemben a haszonbér stb. követelés vagyontalanságuk folytán érvényesíthető volna. A földhözjuttatottak ilyen irányú mielőbbi szelektálását kívánja a harmadik bekezdésben foglalt rendelkezés is előmozdítani. A 7. §-hos. Tekintettel a megváltási eljárások és házhelyrendezések folytán jelentékenyen változott birtokviszonyokra, a javaslat ma már nem tartja szükségesnek az állami elővásárlási jog gyakorlása és általában az ingatlanforgalom hatósági ellenőrzése tekintetében a földreformnovella 6. §-ában részletezett korlátozó rendelkezéseket teljes mórtékben fentartani. Ehhez képest az idevonatkozó módosító rendelkezéseket a §. 1.—12. pontjai sorolják fel, mely rendelkezések lényege az, hogy: úgy az adásvételi jogügyletek tudomásulvétele, mint az elővásárlási jog gyakorlása kérdésében ezentúl a döntés joga nem az OFB.-ot, hanem a íöldmívelésügyi minisztert illeti meg, bizonyos esetekben azonban (10. pont) a felek panasszal élhetnek az OFB.-hoz; — az 1920 : XXXVI. t.-c. 17. §-ában megjelölt ú. n. kedvezményezett kategóriák (földmíves, gazdatiszt, okleveles vagy hivatásos gazda, hadirokkant, közszolgálati alkalmazott, hivatásos katona, az említett valamely személynek a házastársa, özvegye vagy árvája avagy általában hadiözvegy vagy hadiárva) már meglévő ingatlanukat 200 kat. holdig — mely területhatárt a minisztérium 500 kat. holdig felemelheti — kiegészíthetik, mely jogügylettől a tudomásulvétel meg nem tagadható, hacsak az állam elővásárlási jogával nem ól; — más adásvételi jogügyletektől a tudomásulvétel az elővásárlási jog gya( korlása nélkül is közérdekből, s különösen a 2. pontban felsorolt esetekben megtagadható, feltéve, hogy a megtagadás az elidegenítő anyagi romlását nem okozza; —
