Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-234
594 234. szám. Az új egyezmény az eddig fennállott egyezménnyel szemben tehát a hasított körmű és egypatás állatok forgalma tekintetében lényeges könnyítéseket tartalmaz, amennyiben a származási községgel szomszédos községek 40 nap óta tartó vészmentességének igazolását, továbbá hasított körmű állatokra nézve annak az igazolását is elejti, hogy az állat 40 napot töltött abban a községben, amelyben a szállításhoz szükséges bizonyítvány kiállíttatott ; az új egyezmény a vészmentességi határidőket csak a veszélyesnek elismert s fentebb már megnevezett betegségekre nézve tartja fenn. Az e részben a nemzetközi forgalomban általános érvénnyel elfogadott elvnek megfelelően az olaszországi forgalmat illetőleg is kötelező szabályul lett felállítva az, hogy vasúton vagy hajón való szállítás esetében az állatok a berakáskor állatorvos által külön megvizsgálandók, kivéve az élő baromfit, melyre nézve ez a nemzetközi forgalomban általános érvénnyel elfogadott szabály csak akkor áll fenn, ha a szállítmány a bizonyítvány kiállítását követő 3 napon belül nem indul el. Az állati nyersterményekre nézve az eddig fennállottt egyezményben előírt származási bizonyítvány az új egyezmény szerint csak akkor szükséges, ha állati termények és hulladékok friss állapotban szállíttatnak a szerződő felek bármelyikének területére, míg olyan terményeknél és hulladékoknál, melyek száraz állapotban szállíttatnak vagy amelyek olyan kezelésen estek át, mely kezelés az állategészségügyi prophylaxis szempontjából megfelelőnek tekintetik (pl. arzénkezelés, sózás, mosás stb.) bizonyítvány nem szükséges. Bizonyítvány nem szükséges továbbá tejtermékek és tojás szállítása esetén. Friss és elkészített hús (kivéve a leölt baromfit) forgalmára nézve az új egyezmény is azt az általános szabályt tartalmazza, mely szerint a bizonyítványon igazolni kell, hogy az állatok, melyekből az áru származik, levágás előtt és után megvizsgáltattak, egészségeseknek^és fogyasztásra alkalmasnak találtattak. A határtól való visszaküldése esetén, valamint a csak már a rendeltetési országban való kór megállapít ás eseteiben követendő elj aras, a betegség nemére Aaló tekintet nélkül, tüzetesen megállapíttatott. A határról való visszaküldésre vonatkozó határozmány — tekintettel arra, hogy a két ország nem határos egymással — ragadós betegségben szenvedő vagy ilyen betegségre gyanús állatokra nézve kiegészíttetett azzal, hogy abban az esetben, ha a visszaküldéshez az átviteli ország nem járulna hozzá, az állatok minden esetben bebocsáttatnak a másik szerződő fél területére és a határállomáson vagy az illetékes állategészségügyi hatóság által kijelölendő más helyen levághatok. Az így levágott áhatok termékeinek felhasználását illetőleg azok a szabályok alkalmazandók, melyek ilyen esetekben a belföldi származású beteg vagy gyanús állatokra vonatkozólag'érvényesek. Ha a keleti marhavész az egyik fél területein fellép, akkor — tekintet nélkül a fertőzött helynek a határtól való távolságára vagy,ezen betegség kiterjedésének mérvére, a másik fél területi korlátozás nélkül megtilthatja nemcsak a kérődzők, hanem a sertések és a ragályanyag elhurcolására alkalmas termékek és tárgyak be- és átvitelét is a betegség veszélyének tartamára. Nem képez újabb rendelkezést az, hogy ragadós betegség behurcolása vagy fenyegető módon fennállása esetében a forgalmat a betegség veszélyének tartamára korlátozni vagy .megtiltani lehet és pedig függetlenül az illető állam autonóm állategészségügyi törvényeiben és rendeleteiben megállapított módozatoktól. Nehogy azonban^ez a jog az állatforgalomnak messzebbmenő korlátozására adhasson alkalmat, mint ami a ragadós állatbetegségek behurcolása ellen való védekezés szempontjából tényleg szükséges : megállapodás jött létre aziránt, hogy ilyen (represszív vagy preventív) tilalom csak az állatok származási kerületére vagy csak a ragadós állati betegséggel fertőzött területekre terjedhet ki, míg az elhurcolás
