Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.

Irományszámok - 1927-220

220. szám. 220. szám. A felsőház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentése „a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről" szóló 147. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház! Az országgyűlés képviselőháza folyó évi március hó 9-én tartott ülésében harmadszori olvasásban is elfogadta a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszternek „a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről" szóló törvényjavaslatát és azt alkotmányos tárgyalás céljából a felsőházhoz átküldötte. A felsőház közjogi és törvénykezési bizottsága az átküldött törvényjavaslatot f. évi november hó 21-én tartott ülésében tárgyalás alá vette és tárgyalásáról az alábbi jelentést terjeszti a t. Felsőház elé : Az Országos Magyar Gyűjtemény egyetembe foglalt nemzeti nagy közgyűjtemények összefogó szervezetét az 1922. évi XIX. törvénycikk alkotta meg.Az 1922. évi XIX. törvénycikk 11. szakaszának 8. pontjában elrendelte, hogy a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter a vidéki közgyűjtemények ügyeinek rendezéséről külön törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés, azóta már országgyűlés elé. Ennek a törvényes rendelkezésnek felelt meg a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter akkor, amikor a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjesztette. A hazai vidéki közgyűjtemények (múzeumok, könyvtárak, levéltárak) fejlődését egyfelől a megkívánt anyagi eszközök hiánya, másfelől egy egységesen átgondolt irányítás hiánya már hosszú évtizedek óta gátolja. így azután időszakonként és vidékenként úgyszólván, csak egy-egy lelkes vezető szakember, műgyűjtő, vagy társadalmi csoport áldozatkészségének és szorgalmának köszönhető az, ami a nemzeti kultúrának ezen a fontos területén egyáltalán létesült. Magának a műgyűjtésnek, mint olyannak iránya és keretei a magyar nemzeti kultúra egyetemes szempontjából egységesen szabályozva és irányítva nem igen voltak. Ezeknek, a régóta felismert hiányoknak a pótlására már a- múlt század végén és azóta is, történtek igen jelentős és számottevő kezdeményezések, intézkedések. így a műemlékek fenntartásáról szóló 1881. évi XXXIX. törvénycikk fő-