Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-217
458 217. szám. d) A Szolnok—Csongrád—szegedi Tiszaszakasz a Tiszának legrendezettebb szakasza volt és rajta rendszeres hajózás folyik. A meder helyzete azonban kedvezőtlenebbé vált, mert a folytatólagos munkáknak az utóbbi évtizedben való elmaradása folytán nem állott módunkban egyes mederszakaszokon idejekorán való közbelépéssel a megkezdődő elfajulást megakadályozni. Ugyancsak megakadt a békeévekben oly sikerrel megkezdett kisvízszabályozás is. Ezen téren csakis az utóbbi években végeztetett ismét újabb munka, mely azonban a mind rendesebbé váló tiszai hajózás biztosítása céljából erélyesebb folytatást igényel. Ez a folyószakasz az, mely az 1913,. 1915., 1919. és 1924. évi magas árvizekre való tekintettel is — melyek közül az 1919. évi az eddigi összes árvizek magasságát jóval meghaladta — előrelátó gondoskodást igényel, mert az országhatárban történt változás folytán az árvízlefolyási viszonyok, valamint a hordalék levonulása körül várható kedvezőtlen körülmények ezen szakaszon olyan előre meg nem határozható káros helyzetet fognak teremteni, melyre a nagy magyar Alföld érdekében idejekorán fel kell készülni. Ez a szakasz egyben az, amelyen az árvizek magasságát a tiszai árvizeken kívül a^ Körösök és Maros árvizei is befolyásolják. Már pedig a Körösök és a Maros felső mederszakaszai és összes vízgyűjtő területei ugyancsak idegen fennhatóság alatt vannak. E helyütt tartom szükségesnek felemlíteni, hogy az eddig észlelt összes tiszai árvizeket magasságában jóval meghaladó 1919. évi, valamint az utóbbi ötven évben észlelt árvizek adatainak alapulvétele mellett a jövőben várható árvízkörülményeket az Országos Vízépítési Igazgatóság tanulmány tárgyává tette, s megállapíttattak a Tisza és Kőrösök menti árvédelmi töltéseknek azon magasságai, amelyekre azok a várható árvizek elleni megnyugtató védelem céljából kiépítendők. Ezek az adatok közöltettek a Tiszavölgy ármentesítő társulataival és a legtöbb társulat már munkába is vette töltéseinek szükséges kiegészítését. A Szolnok—szegedi szakaszon tervezett munkálatok a zátonyos szakaszok rendezését, omlópartok biztosítását, az árvízlefolyást hátráltató rendkívül éles kanyarok megszüntetését és a már kiépített művek helyreállítását és kiegészítéséit szolgálják. A munkálatok közül külön fel kell említenem a szegedi Marostorok-menti Tiszaszakasz rendszeres és a mai mederbeli állapot megkívánta szabályozását. Ez a szakasz a Maros folyó nagy hordaléka miatt kis vízállásnál állandó hajózási akadály. A rajta már végrehajtott szabályozás kiegészítése a hadiévek előtt is tervbe volt véve, de elodázódott. A Maros folyónak csak igen kis, 27 km hosszú szakasza van tisztán magyar kezelésben, a többi szakaszai román területre esnek. A folyóbeli helyzet ezen körülmény folytán mind hátrányosabb lesz, amelynek a Szeged-menti Tisza szakaszokra való kedvezőtlen befolyását legalább mérsékelni országos érdek. Közérdekű munka még ezen szakaszon az annak idején államköltségén kiépített és fentartásra Szeged városának átadott tiszai partfal megcsúszott és tönkrement részének helyreállítása. A csúszásnak oka a kedvezőtlen s a partfal mögött összegyűlt talajvíz által átáztatott altalajban volt, amelyhez járult a Tisza kis vízszínének a régi vízálláshoz képest jelentékeny alászállása. Az altalaj víz, miután megfelelő szivárgók megépíttettek, ma már rendszeres kivezetést talál, s ennek eredményeként a partfal mozgása meg is szűnt. Mivel azonban a megcsúszott és összerepedezett fal egyszersmind árvédelmi mű is és már évek óta ily állapotban van, most már helyreállítandó s a munkálatokhoz való érsekeit állami hozzájárulás — tekintettel a partmenti mederbeli körülményekre — indokolt. Erre a célra előirányoztatik 90,000 P.
