Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.
Irományszámok - 1927-217
462 217. szám. hogy amennyiben az ország pénzügyi helyzete meg fogja engedni, kívánatos és célszerű lesz az előirányzott munkákat rövidebb idő alatt végrehajtani. I. DUNA. A régi magyar Dunának 920 km-t kitevő hosszából ezidőszerint a tisztán magyar Duna hossza 274 km, határ Csehszlovákia felé a Dunának 154 km hosszú szakasza, mely utóbbi magában foglalja csekély eltéréssel a régi magyar felső Dunát. A magyar fennhatóság alatt álló Dunaszakasz nemzetközi jellegű, annak szabályozása, illetve a nemzetközi dunai hajózás .megkívánta mértékben való fenntartása a magyar állam kötelessége. Ezen munkálatok szempontjából tehát két szakasz jön figyelembe : A) a Dunának országhatár szakasza, B) a Dunának tisztán magyar fennhatóság alatt álló szakasza. A) Országhatár Duna. Ez a szakasz magában foglalja a régi felső Dunának Horvátjárfalutól Dunaradványig terjedő 116 km hosszú szakaszát és a régi közép Dunának Dunaradvány— Ipolytorkolat közötti 38 km hosszú részét. Ezen folyamszakasz szabályozását és a kisvízi hajózóút kitűzését a Csehszlovák állammal közös költségen kell végeztetni. A nemzetközi Dunabizottság javaslatának megfelelően a magyar és a csehszlovák államok megbízottjaiból vegyes műszaki bizottság alakíttatott, amelynek feladata a kérdéses szakaszon szükséges munkálatok megállapítása, tervek, költségvetés, munkaprogramm készítése, az egyes érdekelt államok által saját hatáskörükben végzendő munkálatok meghatározása, a munkálatok végrehajtása után pedig azoknak bizottsági felülvizsgálata és elszámolása. A határ Dunaszakasz ezidőszerint a régi pozsonyi és komáromi folyammérnöki hivatalok helyett Győrött felállított m. kir. folyammérnöki hivatal kezelése alá tartozik. Ezen a Dunaszakaszon a jövőben a csehszlovák állammal közösen végrehajtandó munkálatok : a már létesített középvízi mederszabályozási műveknek helyreállítása és kiegészítése, a kisvízi medernek a hajózási igényeknek megfelelő szabályozása, a hullámtéri holtmederágakban mozgó közép- és kisvíz lefolyásának rendezése. A Dunaszakasz azon részeiben, ahol nem lehetett annak idején a középvízi medret úgy vonalozni, amint a folyam későbbi beágyazására és az állandó nagy kavicshordalék mozgására való tekintettel kívánatos lett volna és amely szakaszon a kisvíz tömege a holtmedrekben is megoszlik, apadó víznél a folyamsodornak némely kanyargörbületnek a másikba való átmeneténél gázlók jelentkeznek. Ezeken kisvíznél még ezidőszerint is sokszor észlelhető 1*4—1*5 m vízmélység teljesen elégtelen a hajózásra, az osztrák Dunán s főként a bajor Dunán elért 2 m-en felüli hajózó vízmélységgel szemben. A Dunának ezen szakaszán a közép vízi medret oda kell fejleszteni, hogy a folyó sodra állandósuljon s hogy a jelzett gázlós helyeken a vízmélység alkalmas le gyen a hajózás igényeinek kisvíznél való kielégítésére is. Ezen munkálatokkal egyidejűleg a főmedertől jobbra és balra a hullámterek elhagyott Dunamedreiben levonuló víztömegnek apadó víznél a legrövidebb úton a főmederbe való visszatéréséről kell gondoskodni, amely körülmény a kisvízi
