Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.

Irományszámok - 1927-199

312 . 199. szám. •> . 199. szám. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a „személyt érő vétlen károkozás, vagy tiltott cselekmény mialt kártérítés címén megállapított egyes pénzbeli járadékok átértékelésének mértéke" ügyében a m. kir. minisztériumnak kibocsátott rendeletéről. Tisztelt Képviselőház ! Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1928. évi XII. törvénycikk 17. §-ában kapott felhatalmazás alapján a m. kir. minisztérium részéről a személyt érő vétlen károkozás, vagy tiltott cselekmény miatt kártéi ítés címén megállapított egyes pénzbeli járadékok átértékelésének mértéke tárgyában kibocsátott s a Budapesti Közlöny folyó évi 1Ö5. számában közzétett 2.800/1928. M. E. számú rendeletet ós mellékletét a törvény 18. §-ának rendelkezéséhez képest tisztelettel bemutatom. A rendelet lényeges rendelkezéseire nézve a következőket vagyok bátor felemlíteni. ^Az 1. §. szerint a különböző időben különböző értékű koronákban megállapított ' járadékokat egységes alapra és pedig az általában elfogadott aranykorona alapra kell átszámítani. Az így nyert összegnek meghatározott százalékban megállapított részét kell azután a járadékkiözetésre kötelezetteknek fizetniök. A százalék megállapításánál a járadékfizetésre kötelezetteknek — ezek között is a leginkább érdekelt Máv.-nak — a teherbírókópessége, továbbá a bírói gyakorlatban kifejlődött átértékelési mérték szolgált irányadóul. A Máv.. a járadékot pótlék alakjában ezidőszerint az aranykorona értékének 50%-a erejéig átértékelve, fizeti, az aranykoronát azonban a 17.000 szorzószámmal szorozza. Ha az aranykorona szorzószámául a 14.500-as I szorzószámot alkalmazzuk, az esetben az átértékelés körülbelül 60%-nak felel meg. Az átértékelésnek ez a mértéke tehát nem lépi túl a Máv. teherbíróképességét és ebből a szempontból az átértékelés mórtéke ellen a meghall-