Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.

Irományszámok - 1927-196

222 196. szám. nak az eljárásra hivatott külön bíróságot határozottan meg kell jelölni, mert különben a hatáskör kérdésében a hatásköri bíróság döntése után is ugyanolyan tájékozatlanság maradhatna meg, mint azt megelőzően. Az idevonatkozóan felvett rendelkezés alapján sem lesz azonban helye annak, hogy a hatásköri bíróság az egyenlően hatáskörrel bíró több külön bíróság közül a területi megosztás szempontjából illetékes bíróságot is kijelölje. A külön bíróságoknak a bírói függetlenségre alapított szervezete, de különösen a res judicata érinthetetlenségének a követelménye, amely a külön bíróságra éppúgy fennáll, jnint a rendes bíróságot illetően, indokolja, hogy a külön bíróság érdemi határozatának jogerőre emelkedése esetében ugyanaz az elv érvényesüljön, amelyet az 1907 :LXL törvénycikk 7, §-ának 2. bekez­dése a rendes bíróság és a közigazgatási bíróság érdemi határozatának jog­erőre emelkedése tekintetében megállapít. Äs 5. §-hoz. Már az 1921 : XXXI. t.-c. 18. és az 1924:VIL t.-c. 26. §-a tekintettel volt arra, hogy olyan esetben, amikor a hatásköri összeütközés a munkásbiztosítási bíróságokkal, illetőleg az Országos Földbirtokrendező Bírósággal szemben merült fel, a hatásköri bíróságnak eljáró tanácsában a Munkásbiztosítási Felsőbíróság, illetőleg az Országos Földbirtokrendező Bíróság e gy _e gy bírája is részt vegyen. Ezt az elvet a javaslat az említett szakbíró­ságokra nézve fenntartja, az idézett korábbi törvények konkrét rendelkezései helyett azonban ezentúl a munkásbiztosítási bíróságokkal és az Országos Földbirtokrendező Bírósággal szemben felmerült hatásköri összeütközésre nézve csupán a javaslatban foglalt rendelkezések lesznek irányadók és pedig a részletekre vonatkozóan az eddig fennállott állapottal szemben az eljáró ta­nácsok szervezetét illető több lényeges módosítással. Ezek a módosítások a következők: A hatásköri bíróság tanácsának összeállításánál az Országos Földbirtok­rendező Bíróság, illetőleg a Munkásbiztosítási Felsőbíróság bírája a m. kir. közigazgatási bíróság bírája helyébe lép akkor, ha az Összeütközés a rendes bírósággal szemben ós a m. kir Kúria bírája helyébe lép akkor, ha az össze­ütközés más (bírói vagy közigazgatási) hatósággal szemben merült fel. Ez az intézkedés a különleges szakértelem lehető legteljesebb érvényesülését kívánja biztosítani azzal, hogy nem csökkenti az olyan bíráknak számát, akik rendes bírói hivatásuknál fogva a konkrét esetben irányadó szakszem­pontokat megfelelőbben érvényesíthetik, mint az eljáró tanácsban kevesebb taghoz jutó kir. közigazgatási bíróság, illetőleg kir. Kúria tagjai. Az 1921 : XXXI. t.-c. 18. §-ának azokat az összeütközéseket szabályozó rendel­kezése értelmében, amidőn az egyik részen a munkásbiztosítási bíróságot érinti a hatásköri összeütközés, ez az elv csak töredékesen (a rendes bíró­ságok szempontjából és nem egyúttal a m. kir. közigazgatási bíróság és a közigazgatási hatóságok szempontjából is) érvényesül; az 1924 : VII. t.-c. 26. §-ának az egyik részen az Országos Földbirtokrendező Bíróságot érintő hatásköri összeütközéseket szabályozó rendelkezése pedig a most megjelölt elvvel szemben az érdekeltség korlátozásának elvét fejezi ki, amelynél azon­ban sokkal nagyobb jelentőségű a különleges szakértelem lehető biztosítá­sának éppen az e helyütt alkalmazott értelemben vett érdekeltség minél tel* jesebb érvényesülésót is követelő elve. A honvédbíróságokra nézve az Országos Földbirtokrendező Bíróságot ós a munkásbiztosítási bíróságokat illetően alkalmazott elvi elgondolás a javas* latban megfelelően érvényesül. A legfelsőbb honvedt örvény széknek is módja-

Next

/
Oldalképek
Tartalom