Felsőházi irományok, 1927. VII. kötet • 172-234. sz.

Irományszámok - 1927-196

196. szám. 219 II. Részletes indokolás. Az 1., a 2. és a 3. §-hoz. Az 1., a 2. és a 3. §. szorosan összefügg és így legcélszerűbbnek látjuk e §-okat egységesen indokolni. Már az 1907 : LXI. törvénycikk előkészítésekor történtek felszólalások arra nézve, hogy a törvényre vonatkozó javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a hatásköri bíróság elé csak a rendes bíróság és a közigazgatási bíróság vagy közigazgatási hatóság között, úgyszintén a közigazgatási biróság és a közigazgatási hatóság között felmerült hatásköri összeütközések tartoznak, a külön bíróságokkal szemben felmerülhető hatásköri összeütközések szempontjából nem kielégítő. A törvény mégis célszerűbbnek tartotta a kérdés megoldását a hatásköri bíróság gyakorlatára bízni, azzal a megokolással, hogy a külön bíróságok részletező felsorolása nem lehetne kimerítő és így megfelelő törvényes megoldást ta]álni igen nehéz. A kérdést azonban a hatásköri bíróság nem találta gyakorlatában kielégítően megoldhatónak. Ezért elnöke még az 1912. évi június hó 18-án 1912. Hb. 1/12. szám alatt az említett hiánynak pótlása iránt az akkori igazságügyminiszterhez előterjesztéssel fordult. Majd amidőn az akkori igazságügyminiszter 1913. évi január hó 4-én T. 190/70. szám alatt kelt átiratában azt a kívánságát fejezte ki, hogy a hatásköri bíróság teljes ülése is foglalkozzék azzal a kérdéssel, vájjon a törvény említett hiányát nem lehetne-e a hatásköri bíróságról szóló törvény kiterjesztő bírói magyarázatával pótolni, a hatásköri bíróság — Wlassics Gyula elnöklésóvel 1913. évi február hó 24-én tartott teljes ülésében — kimondotta, hogy ezt lehetségesnek nem tartja. Ennek az állásfoglalásnak megfelelően akkoriban a m. kir. igazságügyminisztériumban történtek is előkészítő intézkedések az 1907: LXI. törvénycikknek törvény útján tervezett megfelelő kiegészítése iránt, a kérdést, általánosan szabályozó reform azonban mindmáig elmaradt. Csupán a munkásbiztosítási bíráskodásról szóló 1921: XXXI. t.-c. 18. és a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. törvénycikk kiegészítése iránt alkotott 1924 ; VII. t.-c. 26. §-a tettek oly értelmű részletrendelkezéseket, amelyek értelmében egyfelől a munkásbiztosítási bíróságok, illetőleg az Országos Földbirtokrendező Bíróság és másfelől az 1907: LXI. törvénycikkben meghatározott bírói, illetőleg közigazgatási hatóságok között felmerült hatásköri összeütközések elintézése a hatásköri bíróság elé tartozik. A hatásköri bíróságról szóló törvénynek fentebb részletezett hiánya azonban egyéb olyan bíróságok tekintetében is érezhető, amelyek a m. kir. Kúria legfőbb bírói hatósága alá tartozó rendes bíróságok szervezetén kívül állanak. Érezhető azonfelül általában minden olyan esetben, amikor a hatásköri összeütközés két külön bíróság között merül fel. A javaslat minden irányban, sőt a jövőben netalán szervezendő külön bíróságokat illetően is kimerítő szabályozásra törekszik, amikor 1. §-ának első bekezdésében általános elvként mondja ki, hogy a hatásköri bíróság intéz el általában minden olyan hatásköri összeütközést, amely egyfelől bírói hatóság, másfelől közigazgatási hatóság között, vagy pedig különböző bíróságok között merül fel, amennyiben az eljárást szabályozó vagy más törvény a hatásköri összeütközés elintézésére más bírói hatóságot ki nem jelöl. Az 1. §. második bekezdése ós a 2. §. ennek az elvnek megfelelő részletes rendelkezéseket tartalmaz. Érintetlenül hagyják azonban ezek a rendelkezések fennálló tételes jogunknak azt a hatásköri rendszerét, amely szerint a 28'