Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
28 kötelezettségek megállapításához annak az ismerete is szükséges, hogy a rokkantjáradék élvezetében lévő rokkantak kiválása miként történik. A rokkantaknak a rokkantak közül való kiválására vonatkozó valószínűségek képezik a kiválás mértékét. A német birodalmi biztosítási hivatal a megrokkantaknak a rokkantsági járadékból való kiválására vonatkozó megfigyelések alapján statisztikai táblázatokat vezetett le. Mint első főtapasztalati tény megállapítható volt, hogy a rokkantsági járadék élvezetéből való kiválásnak a valószínűsége nemcsak a rokkant életkorától, hanem a megrokkanástól eltelt időtől is függ. A megrokkanástól eltelt idővel csökken a rokantak közül való kiválás, viszont az emelkedő életkorral emelkedő halálozási valószínűségek következtében a kiválási valószínűségek nőnek. A rokkantak közül való kiválás nem csupán halálozás folytán történik, hanem egyéb okoknál fogva is. Első helyen említendő a munkaképesség újból való visszanyerése folytán a reaktiváltak kiválása. Ezenkívül más kevésbbé fontos kiválási okok is közrehatnak. A német rokkantakra vonatkozó kiválások 444.654 járadékosra vonatkoznak. Ezek közül a járadék fordulópontjáig 1903-ban 200.570 vált ki halálozás és 8.359 a munkaképességnek újból való visszanyerése folytán. Az egyéb okok folytán való kiválások száma 1.553. A kiválási valószínűségek a kiválás első éveiben nagyobbak, mint a későbbiekben s általában véve a tizedik évtől kezdve a kiválási valószínűségek csak a halálozási valószínűségeknek megfelelően változnak. Minthogy az igen magas életkorokban a munkaképesség visszanyerése folytán való kiválás igen ritka, vagy egyáltalában nem fordul elő, ezekben a magas korokban már a rokkantság második évében ugyanazok a kiválási valószínűségek, mint általában véve az ugyanazon elért körhoz tartozó kiválási valószínűség. Itt tehát már korábban szűnik meg a munkaképesség visszanyerése, mint ható tényező. # Ezeknél a szelekt kiválási valószínűségi soroknál tehát minden egyes korhoz, mint a megrokkants kezdő korához tartozik egy önálló kiválási valószínűségi sor, amely a megrokkanástól eltelt bizonyos számú óv múlva egy általános kiválási sorral találkozik. Az ilyen szelekt kiválási valószínűségi sorok mellett vannak aggregát kiválási sorok, amelyekhez tartozó valószínűségek úgy jöttek létre, hogy ugyanazon életkorhoz tartozó rokkantakat és az azokból egy év alatt kiváltakat arra való tekintet nélkül, hogy mennyi idő telt el a megrokkanás kezdetétől, viszonyítjuk egymáshoz. Míg az 1900-as német indokolás a rokkantjáradékosokra vonatkozó tapasztalatokból levezetett szelekt valószínűségeket vette alapul, az 1910-es indokolásban és 1914-es emlékiratban már csak aggregát kiválási valószínűségek nyertek felhasználást. A cseh indokolás a német járadékosokból levezetett szelekt valószínűségi sorokat veszi alapul ós ezekkel állapítja meg a rokkantsági járadékok értékét. A német tapasztalatokból levezetett szelekt kiválási sorok alkalmazása ellen semminemű aggály nem merülhet fel, mert a rokkantjáradékokból való kiválásra elenyésző befolyással lehet az a körülmény, hogy a rokkantságot megelőző foglalkozás szempontjából milyen a rokkant járadékosok összetétele. Bár tehát a magyar biztosítottak rizikó-kategóriák szerint nem is mutatják ugyanazt äz összetételt, mint azok, akikből keletkezett rokkantjáradékosokra a német kiválási valószínűségek le vannak vezetve, mégis a rokk antjáradé-
