Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.

Irományszámok - 1927-171f

29 kosoknak ezt a kiválási valószínűségi sorát minden aggály nélkül lehet alkalmazni a rokkantjáradékok tőkeértékének kiszámításához. Számításokat végeztünk arra nézve, hogy valamely aggregát valószínűségi sor alkalmazása mellet körülbelül ugyanazon eredményekhez jutunk-e. A számítások azt mutatják, hogy az 1914-ki német indokolásban használt és a porosz-hesseni vasúti munkásokra vonatkozólag levezetett aggregát kiválási valószínűségek alkalmazása mellett a 20—30 éves megrokkanási korokra kisebb rokkantsági járadékokat kapunk, a többi korokban pedig nagyobbakat, mint a német szelekt kiválási valószínűségi sorok mellett. Évi egységnyi rokkantsági járadék értéke: Életkor a járadék kezdetén Porosz-hesseni aggregát Német szelekt Életkor a járadék kezdetén valószínűségek alkalmazása mellett 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 80 3-0055 3-6490 4-3943 5-5512 7-0328 > 8-1780 8-6110 8-6733 8-6814 8-3093 7-2245 5-9143 4-6608 3-4623 4-0679 4-6623 5-2370 5-7921 6-2925 6-7158 7-0148 7-3338 6-6899 6-0584 5-2504 4-3460 A fontos korokban tehát az aggregát valószínűségek mellett lényegesen magasabb járadékértéket kapunk, miért is bár a számítások lényegesen komplikáltabbak, a szelekt valószínűségi sor alkalmazásával állapítottuk meg a rokkantsági járadékból származó biztosítási kötelezettségek értékét. A családtagok biztosítási jogosultságainak kiszámítása szempontjából fontos azoknak a valószínűségeknek az ismerete, amelyek azt mutatják, hogy milyen arányban válnak ki a rokkantak halálozás folytán. Ilyen szelekt valószínűségek a bányamunkásokra nézve a Jahn által a németországi bányamunkásokra vonatkozólag szerkesztett kiválási táblázatban foglaltaknak. A német rokkantjáradékosokból a halálozást egyedül feltüntető kiválási valószínűségi sorok levezetve nincsenek. A cseh indokolásban egy-egy rokkantra az özvegy és az árvák után való biztosítási kötelezettségek a teljes kiválási valószínűségek alapulvételével vannak kiszámítva. Az így nyert értékek a megrokkanás kora szerint csökkenő korrekciós tényezővel vannak helyesbítve, hogy a kötelezettségek túlértékeltsége ne álljon elő. Számításainkban szintén korrekciós eljárást alkalmazunk, de nem a rokkant után való özvegyi és árvajáradék-kötelezettségek értékeire, hanem a rokkantak közül általában kiváltak sorára. Kiindultunk abból a tapasztalati tényből, hogy a rokkantak közül való kiválási valószínűségek a megrokkanástól eltelt bizonyos idő múlva egy általános kiválási sorba illeszkednek. Az általános