Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.

Irományszámok - 1927-171f

27 —Budapest lakosságának halálozási valószínűségei. Életkor 1900-ban 1925-ben 20 0-00660 000739 25 0-00705 0-00748 30 0-00838 0 00738 35 0 01100 0.00821 40 0.01435 001019 45 0-01782 001336 50 0-02253 001714 55 0-02805 0*02405 60 0-03602 003325 65 0-04875 004852 70 0-06800 0-06805 Ezeknek a valószínűségeknek az összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi, hogy a hábord következtében nem történt visszafejlődés,, hanem a háborús következmények már a halálozás terén kiküszöbölteknek tekinthetők. Megvizsgáltuk ugyanis Budapest halálozási viszonyait 1920-ra is ós erre az évre lényegesen magasabb halálozási valószínűségeket kaptunk, mint azt az 1925-ös év adatai mutatják. s A halálozási valószínűségek megválasztásánál azonban figyelemmel kell lennünk arra is, hogy úgy a munkások, mint a magántisztviselők életszínvonalában bekövetkezett sülyedés semmi esetre sem lehet kedvező hatással a halálozási viszonyok kialakulására. Ha tehát a néphalálozás terén általában véve lényegesen kedvezőbb képpel számolhatunk is ma, mint a háború előtt, a jelenleg szóban forgó biztosítottak elhalálozási viszonyai valószínűleg csak kisebb mértékben javultak. ^ Mindezeknél fogva teljesen indokoltnak látszik, hogy az osztrák betegségi pénztárakból az 1906—1910. időszak adatai alapján levezetett halálozási valószínűségeket alkalmazzuk úgy a férfiakra mint a nőkre. A férfi biztosítottakra nyert halálozási valószínűségeket már idéztük. A női biztosítottakra vonatkozó halálozási valószínűségek a kerek életkorokra a következők : Életkor Életkor 20 0*00631 55 001432 25 0-00650 60 002072 30 0*00617 65 0-03060 35 0-00615 70 0 04712 40 0-00693 75 0*06844 45 000816 80 0-06844 50 0-01036 85 010476' ' 3. A rokkantak kiválási valószínűségei. Az aktív állapotban lévő biztosítottak közül megrokkanás folytán való kiválási valószínűségeken kívül a rokkantsági járadékból származó 4*