Felsőházi irományok, 1927. VI. kötet • 171-II. sz.
Irományszámok - 1927-171f
21 megállapítása mellett is csak a 10 éves korcsoportokra lehet a megrokkanási valószínűséget megállapítani. A cseh tervezetben ebből a néhány adatból interpolációval megállapított érté kék vannak felhasználva. Innen magyarázható az is, hogy a cseh indokolásban alapulvett megrokkanási valószínűségek, bár az alapul szolgált anyag ugyanaz, mint az 1900-as német indokolásban felhasznált valószínűségeké, mégis lényeges eltérést mutatnak ez utóbbiakhoz képest. Az 1914. évi német indokolásban az alsóbb korokban a porosz-hesseni vasúti munkások nyugbér pénztárából levezetett valószínűségek, az 55. életkortól kezdve az 1888-as indokolásban alkalmazott Zimmermann-féle valószínűségek vannak felhasználva. Németországban tehát 1888-ban alkalmazták a Zimmermann-féle valószínűségeket, 1900-ban arra való hivatkozással, hogy a Zimmermann-féle anyag elavult, a saját tapasztalatukból hipotetikusan levezetett valószínűségeket vették, 1910-ben újra visszanyúltak a Zimmermann-féle valószínűségekhez és 1914-ben egészen idegen helyről vett valószínűségeket használtak, a felsőbb korokban pótolva újra a régi Zimmermann-féle adatokkal. A német indokolásokban követett ez az eljárás is azt mutatja, hogy a megrokkanási valószínűségek tekintetében a biztosítási technika még nagyon bizonytalan helyzetben van. Véleményünk szerint az általunk követett eljárás megfelel a tényleges helyzetnek a biztosítottak kockázati kategóriák szerint való elosztása tekintetében és bár a megrokkansi valószínűségek a felhasznált egyes valószínűségi sorozatok levezetése óta emelkedtek, a munkaképtelenséggel minősített megrokkanást a mai körülmények között is valószínűen fedik. A javaslatban felhasznált valószínűségek a csehek által felhasznált valószínűségeknél az alacsony korokban kisebbek, a 35. életévtől kezdve magasabbak. Németországban 1888-ban a rokkantsági biztosítás életbelépése alkalmával a törvény indoklásában ugyanazt a rokkantsági táblázatot alkalmazták a férfi biztosítottakra és a női biztosítottakra. Mindkettő a Zimmermannféle a vasutas személyzetből levezetett táblázat volt. 1900-ban, bár ekkor saját tapasztalataik alapján levezetett rokkantsági táblázatuk volt a férfiakra és a nőkre is, még mindig ugyanazokat a rokkantsági valószínűségeket alkalmazták mindkét nemű biztosítottaknál. Az 1910-iki indokolásban már a női biztosítottakra vonatkozólag más megrokkanási valószínűségeket alkalmaztak, mint a férfi biztosítottakra. Az ekkor alkalmazott valószínűségek az 1900—1905. évekre vonatkozó biztosítottaknak hipotetikus megállapítása mellett az ezekben az években engedélyezett új rokkantsági járadékok számának szembeállításával 10 éves korcsoportokra állapíttattak meg és ezekből grafikus interpolációval nyerték az egyes életkorhoz tartozó valószínűségeket. A cseh indokolás is a női biztosítottakra más megrokkanási valószínűségeket alkalmaz, mint a férfi biztosítottakra. A megrokkanási valószínűségeknek a biztosítottak neme szerint való e kettéválasztása ós ennek megfelelően az összes számításoknak a teljes szétválasztása a biztosítottak két neme szerint, ma már teljesen indokoltnak látszik, mert az eszközölt megfigyelésekből nyilvánvaló, hogy a nők megrokkanásának számarányai egészen mások, mint a férfi biztosítottaké. Ezt találjuk nemcsak a teljes német biztosítási anyagnál, hanem az egyes német pénztárak is ugyanezeket a viszonyokat tüntetik fel.
