Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-151
151. szám. 71 jelenleg is hatályos, még régebbi törvényeink — a törvényalkotásnak akkor fennállott módját követve — nem egységes és kimerítő szabályozások keretében rendelkeznek a Szent Korona gondviselésének körében felmerülő kérdésekről. Azok az összes, ma hatályban álló törvények, amelyeket a korona gondviselésének helyes keresztülvitele szempontjából alkalmaznunk kell, ennek a nagyszerű állami feladatnak az ellátására szolgáló irányelveket és eszközöket alkalomszerűségük szerint kiragadottan, töredékesen és hiányosan tartalmazzák. Ennek a következménye lett azután az, hogy, ha hatályon kívül helyezésük alakilag nem is következett be, az alapul vett viszonyok változása révén időközben, részben mégis elavultak, részben pedig alkalmazhatatlanokká váltak, miért is kiegészítésre, módosításra, illetőleg általános revízióra szorulnak. A revízió eredményéül az átdolgozásnak az indokoltsága és szükségessége, amint fent már említettem, elsősorban az államélet vezetése tekintetében 1848-ban a felelős minisztérium felállításával keletkezett gyökeres változások következtében áll fenn, oly értelemben, hogy a koronázási jelvények gondviselésének, mint fontos állami feladatnak a köréből az e téren is felelőssé tehető minisztérium közreműködése indokoltan ki nem zárható. Az elmondottakra talán azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy az elavult, töredékes és hiányos szabályozás átalakítását a szokásjog is elvégezheti. Ezzel szemben azonban utalnom kell a szokás jogfejlesztő szerepének megbízhatatlanságára és más hátrányaira, továbbá arra, hogy az esetleg helytelenül lábrakapó szokás úgy elvi, mint gyakorlati szempontokból káros eredményekkel is járhat. De, mindettől eltekintve, kétségtelen, hogy a szokás tökéletlenebb jogfejlesztő szerepének az átgondolt tételes jogalkotás értékei és haszna mell'ett háttérbe kell szorulnia. Ellenvetésként felmerülhetne még talán az is, hogy számbavehető nehézségek a korona gondviselésének ellátása tekintetében az 1848. évi reformok után — évtizedeken át nem mutatkoztak. A kormány nézete szerint a benyújtott javaslatban foglalt szabályozás szükségessége ellen ez a körülmény érvül nem szerepelhet. Inkább külső, a javaslat céljával, elvi lényegével összefüggésbe nem hozható és véletlen körülmények tehették nélkülözhetővó a szabályozást — a világháború előtt. Ez a tény azonban a kellő ós szabatos jogrendezés nyilvánvaló hasznának és előnyeinek figyelmenkívül hagyására és elhanyagolására okszerűen alapul nem vehető. E gondolat továbbfűzéseként azonban —• a szabályozás szükségének megokolásával is — utalnom kell gróf Ambrózy Gyula országos koronaőrnek a felsőház 1927. évi május hó 27-én tartott ülésén elmondott interpellációjára, amelyben egy biztonsági részletkérdéssel — a kulcstartással — kapcsolatban azokat az aggodalmakat tárta fel, amelyeket koronaőri feladatának ellátása körében a világháborút követő összeomlás alatt elszenvedett. Az interpellációra adott válaszomban, az országos koronaőr által előadottak figyelembevételével és jórészt a fentvázolt gondolatmenet alapján már akkor kilátásba helyeztem a Szent Korona gondviseléséről egy szabályzat, kidolgozását. A kilátásba helyezett szabályozást tartalmazó jelen törvényjavaslat indokolásának keretében végül nem hagyhatom újabb megemlítés nélkül, hogy az országgyűlésnek, mely az 1926: XXII. t.-c. 47. §-a szerint a nemzetgyűlés jogállását tölti be, s így a nemzeti szuverenitásnak ezidőszerint kizárólagos törvényes képviselete, az előrelátásnak éppen az átmeneti viszonyok között sokszorosan fontos kötelességéből is gondoskodnia kell e magasztos közjogi klenódium biztonságos őrzésének és megtartásának irányelveiről,
