Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.

Irományszámok - 1927-161

161. szám. 119 161. szám. A Felsőház közjogi és törvénykezési, valamint közigazgatási bizottságainak együttes jelentése „a Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok gondviseléséről" szóló 151. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház! Az országgyűlés Képviselőháza folyó évi március hó 13-án tartott ülésében harmadszori olvasásban is elfogadta »a Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok gondviseléséről« szóló 475. Kh. számú törvényjavaslatot és azt alkotmányos tárgyalás céljából a Felsőházhoz küldötte. A Felsőház egyesített közjogi és törvénykezési, valamint közigazgatási bizottsága a törvényjavaslatot folyó 1928. évi április hó 20-án tartott ülésében tárgyalás alá vette ós tárgyalásáról az alábbi jelentést, illetve javaslatot terjeszti elő: A magyar Szent Korona a magyar államiságnak, a nemzeti szuverenitásnak ősi szent jelképe és forrása, a koronázásnak törvényes közjogi eszköze. Sorsa mindenkor össze volt nőve a nemzet sorsával ós nehéz időkben a nemzet figyelme mindig a Szent Korona felé fordult ós a Corpus Juris az évszázadok rendén mindig sűrű nyomait mutatja a Szent Koronáról való gondoskodásnak. A koronát a királyság első századaiban a székesfehérvári Székesegyházban egyházi személyek őrizték. Erre utal a többek között az a körülmény is, hogy IV. Béla 1254-ben kelt oklevelével megerősíti az egyház koronaőrzési jogát. Az Árpádház kihalása után a Szent Korona is osztozik a nemzet viszontagságaiban. 1304-ben Prágába viszik. Később Apor László erdélyi vajda birtokába kerül. Róbert Károly király csak később, egy másik koronával történt megkoronáztatása után szerzi vissza a Szent Koronát és másodszor ia megkoronáztatja magát : »Hogy a magyar nemzet véleményének elég tótessék és a nép kebeléből a megütközés kiirtassék.«