Felsőházi irományok, 1927. V. kötet • 145-171-I. sz.
Irományszámok - 1927-160
118 160. szám. Az együttes bizottságnak aggodalmai voltak a javaslatnak azokkal a rendelkezéseivel szemben (3. és köv. §§.), amelyek egy — a magyar élő jogban szokatlan, a közel múltban megalkotott jelzálogi kódex (1927: XXXV. t.-c.) elveivel merőben ellentétes — új jelzálogfajtát, az úgynevezett hipoteka generalist illesztik hazai jogrendszerünkbe, amely új jelzálogtípusnak igen tág tárgyi terjedelme az ingatlanon és tartozékain túl felöleli az adós egész üzemét, az üzem folytatásához tartozó minden egyéb vagyontárgyait, ezek között a vállalat fél- és kész gyártmányait, védjegyeit, szabadalmait stb., sőt a vagyontárgy fogalma alá nem vonható üzleti vevőkörét is, mégis magáévá teszi a javaslatnak ezt az újítását, mert az a hiteligénylők szűkebb körére szorítkozik és mert a pénzügyminiszter nyilatkozatából arról gy őződött meg, hogy közép gyáripari vállalataink sürgős természetű hosszabb lejáratú hiteligényei e nélkül kielégítést nem nyerhetnek. Ezen törvényjavaslat csak a nyilvános számadásra kötelezett ipari vállalatok hosszúlejáratú hitelét kívánja rendezni, míg a jelzáloghitelt a nem nyilvános számadásra kötelezett és egyéni ipari vállalatok igénybe nem vehetik s nem oldja meg a kisipar hitelbajait sem. Az együttes bizottság számolva a jelenlegi lehetőségekkel ós figyelemmel a kormány azon ígéretére is, hogy a jelen törvényből kimaradt ipari kategóriák hiteligényének rendezéséről is rövidesen gondoskodni fog, elfogadta a kormány azon érvét, hogy célszerűbb lesz ezen új intézményt szűkebb körre szorítva kipróbálni s ha bevált, esetleg továbbfejleszteni. Az előadottak alapján az együttes bizottság javasolja a t. Felsőháznak, hogy ezt a törvényjavaslatot változatlanul elfogadni méltóztassék. Kelt Budapesten, a Felsőház pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottságainak 1928. évi április hó 18-án tartott együttes üléséből. Juhász Andor s. £., _ WeUerle Sándor s. &., as együttes bizottság elnöke. az együttes bizottság jegyzője.
