Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-83

28 83. szám. nomes placées sous le contrôle administratif et financier des pouvoirs publics et ne poursuivant aucun but lucratif. Les institutions issues de l'initiative privée doivent faire l'objet d'une reconnaissance spéciale des pouvoirs publics. Les assurés doivent être appelés à participer à la gestion des institutions autonomes d'assurance dans des conditions déterminées par la législation nationale. Toutefois, la gestion de l'assurancemaladie peut être assumée directement par l'Etat lorsque et aussi longtemps que la gestion par des institutions autonomes est rendue difficile ou impossible ou inappropriée en raison des conditions nationales et notamment de l'insuffisance de développement des organisations professionnelles d'employeurs et de travailleurs. Article 7. Les assurés et leurs employeurs doivent participer à la constitution des ressources de l'assurancemaladie. Il appartient à la législation nationale de statuer sur la contribution financière des pouvoirs publics. Article 8. La présente Convention ne porte aucune atteinte aux obligations qui résultent de la Convention concernant l'emploi des femmes avant et après l'accouchement adoptée par la Conférence internationale du Travail a sa première session. Article 9. Un droit de recours doit être reconnu à l'assuré en cas de contestation au sujet de son droit aux prestations. Article 10. Les Etats qui comprennent de vastes territoires très peu peuplés peuvent ne pas appliquer les dispositions de la présente Convention dans les parties de leur territoire où, par suite de la faible densité et de la dispersion de la population et de l'insuffisance des moyens de communication. l'organisation de ügyi ellenőrzése alatt álló, minden nyerészkedési célzat nélkül működő, önkormányzattal bíró intézményeknek kell ellátniok. A magánkezdeményezés alapján keletkezett intézmények külön közhatósági elismerésre szorulnak. A biztosítottaknak az önkormányzattal bíró biztosító intézmények ügyvitelében az országos törvényhozás által megállapított feltótelekkel kell részt venni. A betegségi biztosítás ügyvitelét azonban közvetlenül az állam vállalhatja, ha és addig, amíg az ügyvitelnek önkormányzattal bíró intézmények útján való ellátása az országos viszonyok és nevezetesen a munkaadók és a munkavállalók hivatások szerinti szervezkedésének elégtelensége miatt nehéz vagy lehetetlen vagy meg nem felelő. 7. cikk. A biztosítottaknak és munkaadóiknak a betegségi biztosítás anyagi eszközeinek előteremtésében részt kell venniök. A közhatóságoknak pénzügyi hozzájárulása felől az országos törvényhozás hivatott határozni. 8. cikk. A jelen egyezmény nem érinti a nőknek szülés előtt és után való foglalkoztatása tárgyában a Nemzetközi Munkaügyi • Értekezlet első ülésszakában elfogadott egyezményből folyó kötelezettségeket. 9. cikk. A biztosítottnak vita esetében a szolgáltatásokra való igényét illetőleg fellebbezési jogot kell adni. 10. cikk. Azok az államok, amelyeknek nagy kiterjedésű, ritka népességű területei vannak, a jelen egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását mellőzhetik területüknek ama részein, ahol a betegségi biztosításnak a jelen egyezmény szerinti megszervezése a lakosság csekély sűrűsége és szétszórtsága ós a köz-