Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-90
90 szám. 139 Melléklet a 90. számú irományhoz. Indokolás „az 1921. évben, Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a heti pihenőidőnek az ipari üzemekben való érvényesítése tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A nemzetgyűlés 1925. évi március hó 4-én tartott 385. ülésén a nemzetközi munkaügyi szervezet első három egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek tárgyalása során elfogadhatónak nyilvánította az 1921. évi genfi egyetemes értekezlet egyezménytervezetei közül a heti pihenőidőnek az ipari üzemekben való érvényesítéséről szólót és utasította a kormányt, hogy ennek az egyezménytervezetnek Magyarország részéről való elfogadása tárgyában terjesszen a nemzetgyűlés elé javaslatot. Az egyezmény a következőket tartalmazta. Az egyezmény 1. cikkében azoknak az üzemeknek a körét állapítja meg, amelyeket ipariáknak kell tekinteni s amelyek ennélfogva az egyezmény rendelkezései alá esnek. Az ipari üzemeknek az egyezményben foglalt meghatározása nem felel meg az ipartörvényünkben megállapított kereteknek. Az egyezmény az ipari üzemek közé sorozza a termelő iparokat, ideértve a bányászatot, továbbá az építkezés minden nemét, ideértve a vasutak építését, távíró- és távbeszélőberendezések létesítését, valamint személyeknek és áruknak szállítását is úton, vasúton, belvizeken. Ellenben nem sorolja az iparüzemek közé a kereskedést, valamint a magyar ipartörvény hatálya alá tartozó azokat az iparokat sem, amelyek nem termelnek javakat, aminők például a szállodai és vendéglőipai ok. A 2. cikk aziránt rendelkezik, hogy az ipari, köz- és magánüzemekben foglalkoztatott egész személyzetnek, a később megállapított kivételek fenntartásával, minden hét napi időközben, legalább 24 egymásra következő órányi pihenőidőt kell engedni. A pihenőidőt az üzem egész személyzetének lehetőleg egyidejűleg kell biztosítani. A 4. cikk szerint a munkaadói és alkalmazotti egyesületek meghallgatása után a nemzetközi munkaügyi szervezet minden tagja kivételeket állapíthat meg (ideértve a pihenő felfüggesztését és megrövidítését) a 2. cikk rendelkezései alól. Az 5. cikk értelmében kivételek engedélyezése esetében gondoskodni kell arról, hogy a munkásoknak pótpihenő biztosíttassék. A 6. cikk előírja, hogy a pihenőidőre vonatkozó rendelkezések alól engedélyezett kivételeket a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak be kell jelenteni. 18*
