Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-89

89. szám. . íjáé igénybevételét már a hitelező megjelölésének szabadabb módja könnyebbé teszi. A javaslat csupán azt a korlátozást szabja meg a visszaélésekkel szembeni garanciául, hogy a jelzálogjog tekintetében a részkötvények birtokosainak képviselője, oly hitelintézet, vagy oly hitelintézet tagintézete legyen, .amelynek alapszabályait törvény állapítja vagy erősíti meg. Ez a korlátozás figyelemmel arra, hogy e szerint pl a Pénzintézeti Központ és az Országos Központi Hitelszövetkezet minden tagintézete közreműködhetik kötvénykibocsátásban, nem eredményezheti a kötvénykibocsátás szűk körre szorulását. Figyelemmel arra, hogy a jelzálogjog bekebelezése a főkötvény alapján történik, természetes, hogy a részkötvények birtokosai nem jegyezhetők be •egyénenkint a telekkönyvbe, az ily bejegyzés lehetővé tétele az egész intézményt nehézkessé és életképtelenné tenné s a fennálló joggal is. ellentétben állana. E §. esetében szemben az előbbi *§. általános rendelkezésével nem szükséges, hogy a képviselő egyszersmind a telekkönyvbe bejegyzett hitelező legyen Lehetséges ugyanis, hogy a képviselőül kijelölt intézet nemcsak kölcsönt nem nyújt, hanem a részkötvények elhelyezésében sem vesz részt. A javaslat éppen azért kívánja meg, a képviselőnek a főkötvényben és a telekkönyvben külön megjelölését, mert különben az előbbi §-nál is szükségesnek felismert és a jelen §. esetében még fokozottabb mértékben szükséges képviselet nem volna biztosítható. 3. Keretbiztosítéki jelzálogjog. Mai jogunkban biztosítéki jelzálogjog néven a Tkr. 65. §-.1nak 2 bekezdése alapján a biztosítéki jelzálogjognak az a típusa nyert nagy jelentőségét, amely a bizonyos jogviszonyból származó követelést összegszerű megállapítás nélkül bizonyos legmagasabb összeg erejéig biztosítja. A javaslatnak 68—78. §-ai a biztosítéki jelzálogjognak ezt a típusát több tekintetben a fennálló jogtól és a polgári törvénykönyv szövegeitől is eltérve, a gazdasági élet kívánalmainak megfelelően szabályozzák. . 68. §• (Tkr. 65. §. 2., Tj. 692. §., Bsz. 695. §.) Az 1. bekezdés a keretbiztosítéki jelzálogjognak az eseteit a mai jognak megfelelőbben határozza meg, mint a bizottsági szöveg, így különösen nem éri be azzal, hogy a követelés határozatlan összegű legyen, hanem megkívánja, hogy a követelés meghatározott jogviszonyból eredjen. A javaslat meghatározása gyakorlati szempontból megfelelőbb. Célszerűnek látszott a legmagasabb összeget keretnek nevezni el, ami a bizottsági szöveggel szemben azt is kifejezésre juttatja, hogy ez a jelzálogjog nem egy bizonyos — esetleg csak egyelőre határozatlan •összegű — követelés biztosítására szolgál, hanem az idő folyamán ugyanabból ß, jogviszonyból eredő követelések a kereten belül egymást követhetik, az ^egyik követelés megszűnése után a jelzálogjog egy másik újonnan keletkező követelés biztosítására is szolgálhat, a lényeges csak az, hogy az egymást fél váltó követelések ugyanabból a jogviszonyból eredjenek: ... A követelésnek éppen ez a fluktuálása, amely a biztosítéki jelzálogjognak & 63. §-ban említett alapformájával szemben a keretbiztosítéki jelzálogjog megkülönböztető jele, teszi a keretbiztosítéki jelzálogjogot aljelzálogjoggal vagy egyéb dologi joggal (haszonélvezettel) terhelésre alkalmatlanná. Nem szólva arról, hogy főleg akkor, amikor a keret óvadékul szolgál, esetleg a felek jogviszonyának egész tartama alatt, egyetlen követelés sem keletkezik, a kereset biztosítéki jelzálogjog természete zárja ki az aljelzálogos hitelezőnek a Tkr. 79. §ában szabályozott biztosítását. A jogviszony megszűnése és a 15*