Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-89

114 89. szám. ugyanaz az eredmény negatív szabály nélkül a 63. §. pozitív ' rendelkezéséből következik. 2. Biztosítéki jelzálogjog bemutatóra szóló papírból, váltóból vagy más forgatható papírból származó követelés biztosítására. 66. §. (I. 901, 902. §, Tj. 689., 691,. 693. §. Î, Bsz. 692 • 694, 696, §. 1.) Az értékpapírban megtestesített követelés jelzálogjogi biztosításának kizárólagos formája a biztosítéki jelzálogjog lévén, ilyen esetben a 64. §. indokolásában említett szempont nem teszi mellőzhetetlenné a jelzálogjognak a telekkönyvben biztosítéki jelzálogjogként megjelölését, mert annak -felismerésére, hogy biztosítéki jelzálogjog áll fenn, elég azt tudni, hogy a jelzálogjog értékpapírban kifejezett követelés biztosítására szolgál. Az értékpapírok forgalomra szánt volta szükségessé teszi, hogy a jelzálogjog átszállása és aljelzálogjoggal terhelése telekkönyvön kívül is bekövetkezhessek. A 8. §.' ugyan a közönséges jelzálogjog telekkönyvön kívüli átruházását is megengedi, a 66. §. azonban ezen túlmenve a telekkönyvi bejegyzést a hitelezői legitimáció szempontjából is feleslegessé és a telekkönyvön kívüli terhelést is lehetővé teszi. Attól nem kell tartani, hogy a telekkönyvben feltüntetett hitelező a követelést kétszer ruházza át, vagy ismételten terheli meg, mert az átruházás vag}'' terhelés amúgyis csak az értékpapíron alapuló követelések átruházására vagy terhelésére megállapított szabályok szerint vagyis az értékpapír átadásával következik be. Mindamellett módot kell adni a papír birtokosának, hogy ő, ha ezt szükségesnek tartja, a telekkönyvbe is bekerülhessen. A bizottsági szöveg csak megengedi, hogy a mindenkori hitelező részére képviselőt lehessen rendelni, akinél a tulajdonos a hitelezővel szemben szükséges jogcselekményeket teljes hatállyal foganatosíthassa. A javaslat ä képviseletet állandóan szükségesnek taitja és képviselőül a telekkönyvben szereplő hitelezőt jelöli ki. Ez a képviselet a papír későbbi birtokosára azért nem lehet hátrányos, mert a későbbi birtokosnak a javaslat előbb ismertetett rendelkezése alapján mindig módja van magát a telekkönyvbe bejegyeztetni és ezzel előzőjének képviselői minőségét megszüntetni. A bizottsági szöveg rendszerében a jelzálogjog jogügyleti megalapításához szükséges a tulajdonos ós a hitelező megegyezése (368. §.), e rendelkezés alól az értékpapírban kifejezett követelés esetében kivételt kellett tenni (693. §.) főként azért, mert az értékpapír első birtokosa a jelzálogjog megalapításakor még bizonytalan személy is lehetett volna. A javaslat 6. §-a a jelzálogjog megalapításához nem megegyezést, hanem csak a tulajdonos beleegyezését kívánja meg és ezért az általános szabály alól nem kell e helyütt kivételt tenni, a bizottsági szöveg 693. §-ának szabálya tehát felesleges volt. 67. §. (60.300/1922. I. M. sz. r. 17. §.) Az értékpapírok biztosítéki jelzálogjogának nagy gyakorlati jelentősége lehet akkor, amikor valamely vállalat nagyobb kölcsönét kötvények útján veszi fel és a címletek összességének biztosítására alapít egy jelzálogjogot. Ilyen kötvények kibocsátására a vasutak tekintetében a korábbi jogszabályok (1868:1. t.-c. 48. §, 1881 :LXI. t.-c. 19. §.) is alapot nyújtottak, a 60.300/1922. I. M. számú rendelet 17. §-ának általános rendelkezése sem tette azonban a fundált kötvények kibocsátását általánosan megengedett hiteleszközzé, mert mai jogunk szerint jelzálogjogot a hitelező megnevezése nélkül nem lehet alapítani. A javaslat a Németországban nagy gyakorlati eredménnyel alkalmazott intézményt, mint kívánatos hiteleszközt az eddiginél szélesebb körben kívánja megengedni és