Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. 85 az állami és köztör vény hatósági tsztviselőktől ós azoktól, kik a kormánnyal bármi néven nevezendő szerződési viszonyban állanak ; a választás cselekvényét községenkénti titkos szavazás módozatához kötik, mely módozat lehetőleg kizárjon minden hamisítási lehetőséget; — s végre a felsorolt elvek alapján alkotandó törvény egész érvényét Erdélyre is kiterjesszék, s kapcsolatban a fönnebbiekkel. utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy a honosításról a Ház elé törvényjavaslatot még oly időben terjesszen, hogy tekintettel összeütközésekre, a választóképesítvény minősítésére nézve a törvénybe iktatandó honosítási föltételek még az ülésszak alatt az újból beterjesztendő választási törvényjavaslat tárgyalásánál figyelembe vétethessenek. <.< A vitában, mely azon naptól fogva vált nyilván obstrukcióvá, amidőn Lónyay miniszterelnök beterjesztette az országgyűlési ciklusnak 3 évről 5 évre való meghosszabbítását célzó javaslatát, mindkét ellenzéki párt szónokai egyetértettek abban, hogy a kormány javaslata jogfosztás. Egyetértettek abban is. hogy nem a választójog megszorítására, hanem jogkiterjesztésre van szükség. Csak a jogkiterjesztés mértékében és ütemében volt az ellenzéki pártok között eltérés. A balközép szónokai az általán >s választójogot mint olyan végcélt jelölték meg, melyet fokozatosan kel megvalósítani. Vezérük, Tisza Kálmán főleg azért kárhoztatta a kormánv jogkiterjesztés elől elzárkózó politikáját, mert szerinte a fokozatos reformok elmaradásának eredménye csak rohanás lehet: »blinden szabad fej lemén v i országban a végcél csak az általános szavazati jog lehet, és így mindé t lépést, e téren úgy kell tenni, hogy fokozatosan ezen cél Jelé haladjunk, épen ha valaki a fokozatos haladást akarja: nem szabad csökönyösen m állania, mert a csökönyös megállásnak következése azután rohanás.« De voltak egyes balközépi szónokok, akik nyíltan az általános választójog mellett foglaltak állást. A szélsőbal szónokai kivétel nélkül az általános választójog mellett beszéltek. Érdekesnek tartjuk kiemelni e felszólalások sorából Vukovich Sebő volt 49es igazságügyminiszter beszédét, aki azt fejtegette, hogy az 1848. évi V.t.-c. az általános választójogot akarta előkészíteni: »Tudjuk jól, tisztelt Ház, hogy az 1848-iki törvény épen azon célból volt hozva, hogy minél közelebb álljon a suffrage univorselhez. Ugyanis az 1848-iki törvény csak két lépést hagyott még fenn a suffrage universel eléréséhez: az elsőn túl. az 1848-iki V. törvényen, odaértünk volna, hogy minden ember, bármennyi adót fizessen : sza vazattal bírjon: ezentúl pedig még egy további lépéssel odaértünk volna, hol általános szavazás uralkodik A vita második nagy kérdése a titkos szavazás volt. A szélsőbal ebben is határozott álláspontot vallott s a titkos szavazásban látta a legfőbb hatásos eszközt a választási korrupció lehető kiirtására. Legmarkánsabban nvilatkozik ez a felfogás Kállay Ödön beszédében: »Jelen bonyolult társadalmi helyzetünkben a polgárnak egyedüli fegyvere a titkos szavazás. A nyilt szavazás a kormányok és hatalmasok eszköze.« Ismét történelmi érdekességű Vukovich Sebő felszólalásának a titkos szavazásra vonatkozó része. Vukovich azt bizonyította, hogy az 1848. évi V. t.-c. nem döntötte el azt a kérdést, vájjon a szavazás nyilt vagy titkos legyen-e, mert csak a szavazási aktus nyilvánosságát rendelte el és megengedte »minden törvényhatóságnak, hogy saját körülményei szerint vagy nyilvános, v.
