Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

86 1605. szám. titkos szavazást tűzzön ki a választások alkalmával.* .Szerinte: »ezen Ház és ezen Háznak két elődje 1861. óta ezen magyarázatot adta az 1848-iki törvénynek. Mar abból az okból is jogfosztó célzatúnak tekinti a törvényjavaslatot mert az egyetlen tollvonással el akarja törölni a titkos szavazás lehetőségét. A balközép a titkos szavazás kérdésében a végső cél és a végső eszköz elméletéhez folyamodott. Ttsia Kálmán kite)tett«-, hogy a nyilvános szavazás híve; de ha meggyőzödnek arról, hogy a megvesztegetést más eszközzel megakadályozni nem lehet, kénytelen volna a titkos szavazást elfogadni, mert ez »egyedül marad fenn számunkra, hogy a nép erkölcsiségét a megvesztegetéssel szemben bármikép megőrizni lehessen « A titkos szavazásról szóló vita mérlegelésénél nem szabad elfelejteni, hogy épen akkor érte el tetőpontját Angliában a titkos szavazás megvalósíée ezáltal a választási korrupció kiirtására irányuló agitáció. Említésre méltó még a vitából, hogy Káüay Ödön már a nők választójoga érdekében is szót emelt. ( összefoglalva a vita eredményeit, azt kell megállapítanunk, hogy a választójog kérdése belekerült a pártok szenvedélyeinek forgatagába. Igaza volt a kormánynak, hogy az 1848. évi V. t.-c. rendelkezései az idők folyamán reá szorultak világos és szabatos értelmezésre. De ennek az értelmezésnek a 48-as reformalkoi illemében kellett volna történnie Az 1872. évi kísérlet lelke és iránya azonban a jogok szűkítése volt. Ezért a javaslat megérdemelte át. amidőn leszorult a napirendről. III. Az 1874. évi XXXIII. t. e. A választójog retormja 1874-ben került ismét az országgyűlés elé. Az 1872. évi választás »ítán feléledtek minden oldalról a választást visszaélések miatt hangoztatott panaszok es feltámadt az óhajtás is. hogy reformálni kell a választójogot. De visszaélések alatt a két tábor ismét mási es mást ért, és mindegyik más célból és más eredmény reményében követeli az 1848 évi V. te. revjziómt. A válaszfelirati vitában 1872. évi szeptember hó 28-án Tisza Kálmán szemére lobbantja a kormánynak a trónbeszédnek a választási törvényre vonatkozó passzusát: »Midőn kijelöli, bogy a választásokat a pártok szenvedélyeinek túlhullámzásától vagy tülcsapásától meg kell védeni és egyébről semmiről sem szói, ismét ki van jelölve az irány, hogy csak ez ellen szándékoztatnak azok megvédetni. És a kormány hatalmával visszaélés, az illetéktelen befolyás, sőt a megvesztegetés is talán hadd burjánozzanak tovább«, anakkor Simonyt Ernő igazolja az 1872. évi obstrukciót: »Mert olyan törvényt alkotni, mely megbízóit megfosztja joguktól, magának a - nyhozó testületnek BÎncs jogában.« Fejtegetései hen addig megy, hogy tartja a megválasztott országgyűlést tervényesnek. E felfogást vallotta szeptember 30-án hunyt Dániel is. Amikor 1873. évi január hó 14-én Csernáton$ meginterpellálja a kormányt: szándékozik-e az 18-48 évi V. t-e. hiányainak kijavításáról javaslatot terjeszteni a kép\ iselőház / József miniszterelnök megigéri, hogy a java-latot kellő időbér a terjeszteni. Az 187-1 javaslatot nagyjában és /ében az 1872. évi javaslat szelleme lengi át.