Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
90 L605. szám királyi kisebb haszonvételekből eredő jövedelem ; c) a haszonbérlők bérlemény utáni n\ : d) a nyereményre 'alakult részvénytársulatok évi tiszta jövedelme; e) minden jövedelem, mely bányászati, gyári, kézmű és más iparüzletből, kereskedésből, művészi, tanügyi, orvosi, sebészi, ügyvédi, mérnöki gyakorlatból, ügynöki, személyi és áruszállítási, ^agy bármi más haszonhajtő foglalkozásból és üzletből származik.« Harmadosztályú jövedelemadó alá esik a 4. § szeriül minden kamatjövedelem és életjáradék.*) Ez az 1848, évi erdélyi cenzus felemelése. A jogok szőkítésinek irányzata mutatkozik még egyes aprólékos intézkedésekben is Midőn például arra került a sor, hogy az 1S74. évi XXX111. t.-e. magyarázatai adja annak, kik állanak gazdái hatalom alatt, és kiket zár ki e réven a választójogból, nemcsak a cselédeket, kereskedőiparostaooncokat sorolja ide, az 1872. évi javaslat, hanem ezen túlmenve, egészen fel« sen a K aszolgálatban álló szolgákat is. Midőn továbl mb értelmi enzusát kiterjeszt; az erdélyi kis-és nagyközsége és az 1848. évi \. t,-c.-ben említetteken felül, mint azóta keletkezett új kategóriákat, szi a közjegyzőket, ? okleveles erdészeket, bánya - kisdedóvókat is. újra azt a megszorító magyarázatot alkalmazza hogy a tanárok./iskolatanítók, kisdedóvók, községi jegyzők, lelkészek édlelkészek csak akkor választók, ha hivatalos ; ikahnazásban vaunak. Ezen a ponton tehát ismét letért az lo48 évi V. t.-e. ösvényéről, amely nem a hivatal- ifit, hanem a magasabb értelmiséget akarta választójoghoz juttatni. Az 1874. évi XXX lit. t.«c-ben egyetlen jogkiterjesztő szakaszt találunk. Mar emiitettük, hogy az 1S48. évi V. t-e. kettele jövedelmi cenzust ismert, azt, amely földbirtokból, vagy a tökéből ereik. A köztisztviselők ós magánalkalmazottak rétegéről törvény nem intézkedett Elmondottuk, hogy miért nem Az 1874. évi XXXIII. t -e. az időközben kifejlődött köztisztvis - magánalkalmazotti I nem hagyhatta figyelmen kívül. Válasz I az állami, törvényhatósági és községi tisztviselőknek, akik legalább 600 forint, nalkahnazottaknak, akik legalább tOO forint évi jövedelem után űzetnek jövedelmi adót. Az 1848. évi Y. t-e. szellemének inkább felelt volna meg. ha ennek a társadalmi osztálynak kellő képviseltei >r\env a magasabb értelmibak fejlesz z folyamodott volna és olyan tiszta értelmiségi cenzust állapit meg, amely a törvényben említett y mő tiszi alkalmazottakat ezen . ímen viszi be a vála Az C874. évi XXXÍIÍ. t.-e. azonban teljesen szakított azzal az eszmekörrel, amelyből az I s 18. évi V t.-e. származott. A 48-aa törvényhozás, amint azt már igazoltuk, a tulajdon, jövedelem és foglalkozás cenzusához •k azért tordult. mert az ország akkori iskoláztatási viszonyai között, az Imiségi cenzus eszközéhez nem folyamodhatott. Az általa elfogadott cenzus jogosultsá sak abban látta, ho$ i arra, hogy a választó elsajátíthatta a műveltség elemeit. Amidőn a 48-as törvényhozás a n i cenzus alapján választójogot statuált, akkor is kizárólag az értelmiséget akarta kitüntetni, választójogot kívánt adni a legszegóonorácioroknak k. akikről Gömörvármegye követe. l><>r Pál mondotta, 1 i nem e^yób iá forintnál ós egy izmánál Az ls>74. évi XXXIII. I -c. mái seggel a vagyont en az 1S74. évi XXXIII. t.-c. D hanem novum.